2008.06.24

Barnabás Szamara mellett

 

„Barna is OK.” („Barna rendben van.”) Mindössze ez állt Alekszej Pazsenkov, a Volga-Urál Ökológiai Hálózat nevű szervezet elnökének e-mailjében, amit a műholdas jeladóval felszerelt magyar kerecsensólyommal kapcsolatban küldött. A 2008. június 16.-i levelet azonban egy eseményekkel teli év előzte meg Barna életében.

 

Barna, a hím kerecsensólyom 2007. tavaszán kelt ki a tojásból, Hegyeshalom közelében. Akkor még nem sejtette, hogy egyike lesz annak a 10 fiatal kerecsennek, amire a magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE-Nature program keretében műholdas jeladót szerelnek.

A jeladók segítségével a szakemberek feltérképezik a sólymok mozgását, vonulási, kóborlási szokásaikat. Ennek nyomán következtetnek a veszélyeztető tényezőkre az egyes területeken, és később ennek alapján kerül pontosításra a faj nemzetközi védelmi programja. Minderre azért van szükség, mert a Kárpát-medencén kívül, a világon mindenütt csökken a faj állománya, ami ma már csupán pár ezerre tehető, és ezen belül az európai állomány mindössze néhány száz pár. Ha a csökkenés ilyen ütemben halad tovább, akkor a Kárpát-medencei állomány lesz a faj fennmaradásának egyedüli letéteményese, így természetvédelmi szempontból fokozott figyelmet érdemel!

Barna erről mit sem tudott, mikor tavaly júniusban felkerült hátára az adó. Élte a fiatal kerecsenek életét. Megtanult repülni, majd vadászni, és amint önállósodott, elindult kelet felé. Őszig a két fő táborhelye Szlovákiában, Rimaszombat közelében, illetve Kárpátalján volt. Innen indult Szicíliába, ahol a telet töltötte. Tavasszal elindult hazafelé, és más madarakhoz hasonlóan, ő is a Messinai-szoroson kelt át. Itt látták őt Anna Giordano, és kollégái, akik a rendszeres tavaszi ragadozómadár-vonulást kutató táborban vettek részt. Hatalmas szerencséjük volt, hiszen nem tudhattak arról, hogy Barna is ott fog átkelni. A fiatal kerecsen aztán folytatta útját, és a Balkánon át hazatért. Sokat azonban nem időzött Magyarországon, hanem rögvest útnak indult Lengyelország felé, ahol először nyugatnak tartott, majd Fehéroroszország felé vette az irányt. Fehéroroszországban lelkes fogadtatásban részesült volna, ha megtalálják, mivel ő volt a faj első példánya, ami bizonyítottan előfordult az országban. Sajnos, mire a helyi kollégák a helyszínre értek, Barna már Ukrajnában volt. Délkeletnek, majd keletnek tartott és Donyeck közelében lépte át az ukrán-orosz határt, hogy aztán északkeletnek fordulva egészen Szamaráig repüljön.

Immár több mint két hete Szamara közelében állomásozik, és az orosz kollégák többször rá leltek a megadott koordináták alapján. Főleg madarakkal, elsősorban fiatal vetési varjakkal táplálkozik, és láthatóan jó egészségnek örvend.

Barna, az adó segítségével, olyan adatokkal szolgált a szakembereknek, amelyekhez az eddigi hagyományos módszerekkel sohasem juthattak volna hozzá. Emellett a modern technikának hála, számos érintett ország szakembereivel sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni, ami szintén nem lebecsülendő eredmény. Az eredmények segítségével így sokkal pontosabb és hatékonyabb, nemzetközi védelmi program indulhat a kerecsenek megőrzésére.

A műholdas nyomkövetési projektnek közel sincs még vége. 2008-ban további húsz fiatal kerecsensólyomra került jeladó Magyarországon és Szlovákiában, amelyek a remények szerint tovább bővítik a fajjal kapcsolatos ismereteket.

Adatok Barnáról:

  • Barna eddig több mint 7000 km-t tett meg kirepülése óta;
  • 10 országot érintett útja során (Magyarországon kívül);
  • átlagos repülési sebessége vonulása és kóborlása során 20-30 km/h volt a szárazföld, és 40-50 km/h volt a tenger felett;
  • 2007 júniusa óta több mint 800 GPS koordináta érkezett, Barna mozgását mutatva.