A természeti sokféleség csökkenése
A természeti sokféleség világszerte drámai mértékben csökken. Európában a mezőgazdasági területek természetes élővilágát veszítjük el a legvészesebb ütemben: a madárfajok esetében 40 év alatt ez csaknem 60%-os állománycsökkenést jelent, de hasonló tendencia figyelhető meg az apróvad-fajok vagy éppen a rovarok – köztük a beporzók – esetében is. A jelenséget több tényező együttesen határozza meg, mint például a klímaváltozás, a mezőgazdasági termelési gyakorlatok azonban bizonyítottan nagyban hozzájárulnak a természeti környezet pusztulásához.
Az egyre intenzívebbé, iparszerűbbé váló termelés, ezzel párhuzamosan az élőhelyek egyszerűsödése a negatív folyamatok legfőbb hajtóerői, a legutóbbi kutatások szerint a rovarevő madárfajok állománycsökkenéséért a kémiai növényvédelem és a műtrágyázás a legfőbb felelős Európa-szerte. Az agrárélőhelyek sivárabbá válása egyrészt az egynemű hasznosítású területek, a „monokultúrák” kiterjedésének növekedését jelenti. Ezzel szorosan összefügg az agárterületek változatosságát biztosító magas ökológiai értékű élőhelyek: a tanyahelyek, fasorok, bokrosok, füves mezsgyék, vizes élőhelyek eltűnése is. Sajnos kimondhatjuk: ha a termelési hatékonyság növelése az egyedüli szempont, ez gyorsuló ütemben emészti fel az agrárterületek élővilágát.
Egykor gyakori madarunk, legendás apróvad-fajunk a fogoly mára szinte a kipusztulás szélére került – természetes állományának vadászata ma már szóba sem kerülhet. Olyan madárról van szó, amely egyértelműen mezőgazdasági területekhez kötődik, és egész évben nálunk tartózkodik. Szükségesek számára a táblaszegélyek, mezsgyék, bokrosok – mindaz, ami mára eltűnt az agrártájból. A felnőtt madarak gyomnövényekkel, fiókái rovarokkal táplálkoznak – a gyomirtás és a rovarölők alkalmazása ezért végzetes számára.
A klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenés együttes hatását jól példázza a hazai fecskeállomány összeomlása. Az drasztikus állománycsökkenés hátterében a telelőterületek táplálékhiánya, a vonulási útvonalon egyre gyakoribb szélsőséges időjárási események és a sivatag növekvő kiterjedése, az európai fészkelőterületeken pedig a háztáji és részben az üzemi állattartás összeomlása áll.
A mezőgazdaság számára az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás, az elhúzódó aszályok, a hőségnapok növekvő száma, a kimerülő talajok és az új kártevőkkel szembeni védekezés mind több energia- és pénzbefektetést igényel. A technológiai megoldások már ma sem képesek ellensúlyozni a környezeti problémákat, hosszú távon pedig ezeket a hatásokat csak a természeti rendszerekkel együttműködve, a természeti folyamatokra építve tudjuk csökkenteni.