Mindenki által ismert, közkedvelt, településeinken fészkelő madarunk. Hazai állománya az első, 1941-es országos felmérés 16 ezer párjáról 1958-ra 8-9 ezer párra csökkent, majd az 1970-es évektől 5000 pár körül ingadozott. 2019-ben mindössze 4000 pár fészkelt Magyarországon, 2024-ben 5200 párat mértek fel. Védelme nagyban függ a megfelelő tájgazdálkodástól, a nedves, mocsaras rétek megszűnésével legfontosabb táplálkozóhelyei is eltűnnek. Az egész országra jellemző, hogy csökken a legelő haszonállatok mennyisége, ez pedig a gyepterületek nagyságának és állapotának kedvezőtlen változását vonja maga után. Az áramütés veszélye speciális költési stratégiájának és méretének következtében ezt a fajt fenyegeti legnagyobb mértékben, emiatt a középfeszültségű villamos hálózatok madárbaráttá tétele stratégiai fontosságú a faj védelme szempontjából. A fészeképítésre használt ún. kisfeszültségű villanyoszlopokon nem az áramütés, hanem az évről évre növekvő méretű fészkek ledőlése jelenti a fő problémát, amely a fészkek alá kihelyezett fészektartó-állványokkal jórészt megelőzhető. Mivel táplálékának jelentős részét mezőgazdasági területeken szerzi, a mérgezés is veszélyeztetheti. Ez afrikai telelőterületein még súlyosabb probléma, hiszen ott sok olyan vegyszert is használnak, amit Európában veszélyessége miatt betiltottak. Minden évben több tucatnyi gólya kerül mentőközpontokba, ahonnan, ha lehetséges, megerősödésük után szabadon engedik őket. Mint közismert és népszerű madárnak, kiemelt szerepe van a környezeti nevelésben. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi területein tölti, de minden évben láthatók áttelelő egyedek hazánkban is. Egyre korábbra tolódó tavaszi érkezése március második felében, április elején zajlik. Az őszi vonulás már augusztus elején elkezdődik és augusztus 20. körül már alig látni gólyát a Kárpát-medencében.

Európában, Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában fészkel. Manapság főleg villanyoszlopokon költ, ezek elterjedése előtt kéményeken, tetőkön és fákon, később kazlakon fészkelt. Időnként laza telepei alakulhatnak ki. Nagyméretű gallyfészket épít, amibe általában 3-5 tojást rak a tojó.  A fészkeket hosszú éveken keresztül használják. Az egyedek ragaszkodnak régebbi fészkükhöz, pusztulásuk esetén a megmaradó madárral új gólya állhat párba, vagy új pár foglalhatja el a fészket. A négy hetes kotlás után kikelő fiókákat az egyik szülő a kezdeti időszakban állandóan védi az időjárás szélsőségeitől és a ragadozóktól. Mivel a fiókák - a legtöbb madárfajtól eltérően - nem egyszerre kelnek ki, táplálékszűke esetén a kisebb fióka vagy fiókák elpusztulhatnak, javítva testvéreik felnevelésének esélyeit. A fiatalok 8-9 hetes korukban teszik meg az első repülésüket a fészek körül. Tápláléka változatos, férgekből, rovarokból, halakból, kétéltűekből, hüllőkből és más kisebb gerincesekből áll.