A reggeli köd olyan makacsul tartotta magát, hogy kétséges volt, fogunk-e látni valamit a tavon. A megfigyelésre alkalmas partszakaszhoz vezető úton ezért igyekeztünk minél több, madarakkal kapcsolatos érdekességgel megismertetni a résztvevőket. Az út menti cserjés bozót gazdagon kínálta színes bogyóit, így bemutathattuk a madarak kedvelt táplálékait jelentő terméseket. Ezek most is vonzották az énekesmadarakat, leginkább a cinegefajokat, amelyeket távcsővel is megfigyelhettünk, de a hangjuk elárulta, hogy citromsármány, süvöltő, csíz, sárgafejű királyka is rejtőzik a bozótban. Az egyik fán szajkó pózolt a távcsövek kereszttüzében, egy másikon hegyi fakusz bújócskázott velünk, odébb egy csapat fenyőrigó röppent át előttünk. Néhány elektromos oszlop mellett elhaladva elmagyaráztuk, miért lehetnek veszélyesek bizonyos oszlopok a ragadozómadarakra.
Mire elértük tervezett megfigyelőállásunkat egy tóparti stégnél, a köd lassan feloszlott, és felállíthattuk teleszkópjainkat.

Teleszkópos madármegfigyelés a Rakaca-víztározónál (Fotó: Farkas Emese)

A tó közepén búbos vöcskök úsztak, a túlparton nagy kócsagok és szürke gémek álldogáltak, kis csapatokban récék pihentek. Mintegy félórás távcsöves és teleszkópos megfigyelés után visszaindultunk a kiindulási helyre. Az iskolásoktól elbúcsúzva már csak kis létszámú csapat folytatta tovább a túrát a tó másik oldalán. Több helyen megálltunk, s egy kisebb öbölnél a tőkés récék sokaságában csörgő récéket és nagy örömünkre egy örvös bukót is sikerült megfigyelnünk.
A másnap kilátogató madarászok vörösnyakú vöcsköt, sarki búvárokat, kárókatonát és kercerécéket is láttak a tavon. A Rakaca-víztározó még tartogathat meglepetéseket az idénre…

Farkas Emese
MME Gömör-Tornai Helyi Csoport