A bakonyi hagyásfás legelők
2026-ban a fáslegelő az év élőhelye. Fáslegelő vagy erdők kiritkulásával, vagy legelők befásodásával jön létre, de bármelyik irány is legyen a döntő, a terület magára hagyása az élőhely romlásával, szélsőséges esetben annak eltűnésével (teljes beerdősülésével) jár. Egy fáslegelő típusú biotóp mechanikai cserjeirtással is fenntartható, esetleg átalakítható fáskaszálóvá. Ám az élőhely romantikája azt mondatja velünk: szép dolog egy öreg, terebélyes fákkal tarkított, szárzúzóval karbantartott gyepterület, ám az igazi mégis az, ha a fák alatt jószág legelészik.
Az év élőhelyével kapcsolatos programok egyikére a Magas-Bakonyban került sor. Nagy Tibor és családja csaknem két évtizede gazdálkodik Hárskút és Pénzesgyőr települések között. Munkájuk sokrétű: az őshonos magyar állatfajták megőrzésén, tervszerű, tudatos tenyésztésén és ezekből egészséges élelmiszerek előállításán túl ugyanilyen hangsúlyos a gyönyörű, változatos bakonyi táj megőrzése, a védett állat- és növényfajok állományának megfigyelése, odútelepek létrehozása és ellenőrzése. Hozzájuk köthető egy méltán nevezetes, az ezredfordulón már csaknem elsiratott élőhelyláncolat, a Hárskút-pénzesgyőri hagyásfás legelők legszebb részeinek új életre keltése.
Idén kora tavasszal Tiborral telefonon beszélgettünk arról, hogy tevékenységük és az általuk kezelt fáslegelők bemutatása hogyan illeszthető össze a gazdaság mindennapjaival. Akkor jött az ötlet, hogy az egyik legfontosabb haszonállatuk, a hucul ló immár hagyományos őszi baráti összejövetele jelentse mindehhez a keretet. Szeptember 19-én zajlott az ötödik Hucul Ösvény találkozó, ahol fiatal lovasok mérték össze tudásukat egy igen sokrétű ügyességi akadálypályán. A verseny végén egy csapatnyi érdeklődőt (köztük minket) Tibor elvitt a pénzesgyőri határban levő legelőkre, ezalatt a lovasok a verseny főszereplőinek nyergében ugyanoda lovagoltak. A lovak ily módon visszatértek ménesükhöz, a lószerszám bekerült a terepjáróba, a lovasok felmásztak a fáslegelő-barátok mellé az utánfutóra és így jutott vissza a csapat a tanyára a verseny eredményhirdetésére.
A kalandos utazás („Fejekre vigyázni!” „Kicsit döcögős lesz…” „Mindenki megvan?”) során meglátogattunk csodálatos, kétszáz éves fákat (gyertyánok, bükkök, barkócaberkenye), láttuk a magyar szürkék és a huculok változatos, szemet gyönyörködtető legelőit, átkeltünk a történelmi aszály ellenére csordogáló patakon, simogattunk lovat, szamarat és öszvért. A túra egyes megállóin Tibor mesélt a táj történetéről, a pénzesgyőri tehéncsorda megszűnése és az ő megjelenésük közötti időszak negatív jelenségeiről, a klímaváltozás fenyegetéséről, a marhák és lovak viselkedésének érdekességeiről, de belementünk olyan szakmai részletekbe is, mint a terület vadállománya, az odútelepeiken fészkelő cinegefajok, a legelők védett növényei (kosborok, Szent László tárnics).
Egy természetvédőnek nem újdonság, hogy a puszták vagy a vizes élőhelyek fenntartása a jószágokkal az igazi. Nagyon tanulságos volt látni, hogy ez a tétel 500 méteres tengerszint feletti magasságban sincs másként, különösen ha a gazdálkodó mindent meg is tesz a változatosság és a sokféleség fenntartásáért.
Köszönet Nagy Tibornak és a Tűzkövesbörc Tanyának, hogy helyet adtak a fáslegelőkkel kapcsolatos programnak. Munkájukhoz, tevékenységükhöz minden magyar természetvédő nevében sok energiát és sikert kívánunk!
Kovács Gergely Károly
MME Élőhelyvédelmi Szakosztály
