Február 11-én ünnepeljük a Nők a tudományban nemzetközi napját
Dr. Tamás Enikő Anna egy gatyás ölyvvel
Február 11. a Nők a tudományban nemzetközi napja! Hagyományteremtő céllal szeretnénk csatlakozni ehhez a jeles naphoz és minden évben bemutatni egy, az MME kötelékében álló kutatónőt, aki munkájával hozzájárul a természeti értékeink megőrzéséhez, és példát mutat a tudomány iránt érdeklődő fiatalok számára.
Elsőként Dr. Tamás Enikő Annát mutatjuk be, akinek a neve sokak számára ismerősen csenghet a madarász szakmában: bár főállású egyetemi oktató és építőmérnök, elhivatott madarász, aki évtizedek óta önkéntesként segíti a hazai és nemzetközi kutatásokat. Ismerjék meg őt és tevékenységeit!
Végzettségét tekintve építőmérnök, vízmérnöki és térinformatikai szakiránnyal. Mivel több mint 30 éve foglalkozik madártani kutatással, PhD-fokozatát természetvédelmi biológiából szerezte, a fekete gólyák (Ciconia nigra) és a vizes élőhelyek összefüggéseit vizsgálva. „Civil életében” egyetemi oktatóként dolgozik; szakterülete a felszíni vizek hidrológiája és hidraulikája, a vizes élőhelyek kezelése és rekonstrukciója, a hordalékszállítás, valamint a hidrometria. Szabadidős tevékenységei a madármegfigyelés, a madárgyűrűzés, a telemetria és a ragadozómadarak köré összpontosulnak.
1995 óta tagja az MME-nek, ahol 100%-ban önkéntes gyűrűzőként és madármegfigyelőként tevékenykedik. Széles körű nemzetközi tapasztalattal rendelkezik a nádi énekesmadarak, a fekete gólya és a ragadozómadarak vonuláskutatása és monitorozása terén. A Nemzetközi Fekete Gólya Színes Gyűrűzési Program koordinátora, az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály vezetőségi tagja, két éve pedig a HELIACA (ISSN 1585-5716) évkönyv főszerkesztője.
2006 óta önkéntesként aktívan dolgozik a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) vonulási stratégiája, telelési igényei és a fajt veszélyeztető tényezők kutatásában a Kolon-tavi Madárvártán, és vesz részt különféle expedíciókban, többek között a Mediterráneumban, a Fekete-tenger és az Adriai-tenger térségében. Szoros együttműködésben dolgozik szerbiai (Ludasi-tavi madárgyűrűző állomás) és romániai (Duna-delta Kutatóintézet) ornitológusokkal is. Rendszeresen részt vesz ragadozómadarak gyűrűzésében és telemetriás kutatásában az élőhelyhasználat és a vonulás tanulmányozása céljából, például az egerészölyvet (Buteo buteo), a barna rétihéját (Circus aeruginosus), a fekete gólyát (Ciconia nigra), a barna kányát (Milvus migrans) és a rétisast (Haliaeetus albicilla) érintő projektekben. A közelmúltban a darázsölyvek (Pernis apivorus) telemetriás vizsgálatában vállalt aktív szerepet és vesz részt nemzetközi kutatási együttműködésben.
Madártani kutatási tevékenysége számos nemzetközi és magyar tudományos publikációt eredményezett. A természetvédelmi, madártani oktatásban is aktív: egyetemi munkája mellett önkéntesként képzi a madárgyűrűzők új generációját a terepen, és segíti felkészülésüket a ragadozómadár fajismereti, valamint a telemetriás (jeladós) gyűrűzővizsgára.
Számára a madártani kutatás sokkal több, mint hobbi: egy életre szóló elhivatottság.
