A Cserépfalu környéki idős bükkösökben több olyan helyet ismerek, ahol számos (5-8) elhagyott feketeharkály fészek található, melyben kékgalambok is költenek. A megfigyeléseket június közepén kezdtem ezekben a revírekben, ahol a kékgalambok folyamatos jelenléte, rivalizálása, párzása, búgása bizonyossá tette fészkelésüket. Ennek ellenére odúból ki, vagy berepülő galambokat nem sikerült észlelnem egyik helyszínen sem.   Ez a tény azt látszik bizonyítani, hogy a kotló kékgalamb ritkán táplálkozik, odúját alig hagyja el.
Érdekes volt viszont megfigyelni, hogy egy fekete harkály több ízben megjelent az odúnál megvizsgálva annak tartalmát. Ugyanezt tette a már fiókás fészeknél egy hamvas küllő is. Széncinege és csúszka is bekukkantott a feketeharkály elhagyott költőüregeibe.

Több sikertelen megfigyelést követően július közepétől lehetett megfigyelni fiókát etető öreg kékgalambokat, majd a hónap vége felé már nagy fióka kukucskált ki a fészekből. Az etető madarak némán, váratlanul érkeznek a fészekhez és azonnal bebújnak abba. Kifelé menet néhány másodpercig szétnézhetnek, hogy „tiszta-e a levegő”, de sokáig sosem időznek a fészek mellett.
A kékgalamb köztudomásúan az egyik legtöbbször költő madárfaj. Nagyon korán, már tél végén megjelenhet a revírben és még augusztusban is költ. Újabban síkvidéki környezetben nagy csapatokban kitelelhet hazánk területén, zsákmányul szolgálva nappali és éjjeli ragadozóinknak. Egyszer volt alkalmam megfigyelni egy uráli bagoly kékgalamb zsákmányolását fényes nappal, a zsákmány elrejtését az őt megzavaró „madarásztól”. 
 

Az odútelepek gyakori lakója a lódarázs, melynek jelenlétét madarunk elviseli, annak ellenére, hogy 1-1 darázs néha be-benéz a galambfészekbe is…  Egy júliusban még épülő darázs kolónia fészke szeptemberre már teljesen kitöltött egy feketeharkály által épített odút.