Az 1820-as megfigyelés adatai, bizonyítékai megsemmisültek a Nemzeti Múzeumot érintő tűzvészben 1956-ban, így a megfigyelés nem csak különleges, hanem új adat is lenne a madármonitoring tevékenység számára. A Nomenclator könyv (Magyarország Madarainak Névjegyzéke) adatai szerint, az egykori megfigyelés ellenére most új fajnak számít a tengeri partfutó hazánkban! A tengeri partfutó arktikus madárfaj révén a tengerpartok, fjordok és a köves tundra fészkelő faja, Skandináviában, Izlandon és Grönlandon költ. A kifejezetten tengerpartokhoz kötődő madárfaj nagyon ritkán merészkedik be a kontinens belsejébe. Csapatai az atlanti partvidék mentén telelnek egészen a portugál és észak-spanyol partokig, annál délebbre nem vonul.

A Balaton mesterségesen kikövezett partja, és moszatos, algás kövei igazi tengerparti élőhelyet jelentettek számára. A valószínűleg eltévedt madár az igazi élőhelyéhez nagyon hasonlító táplálkozó területet keresett és azért választotta a "Magyar Tenger" partját.

Budapesti kollégáink és önkénteseink vasárnap látogattak a helyszínre, a madárnak azonban már csak hűlt helyét találták, a madár tovább állhatott, hogy felkeresse valódi élőhelyét - mindenesetre, míg be nem fagy a Balaton talál élelmet.

Az esetleges újabb észlelésről hírt adunk!