Harkály

A délutáni programot Gerard Gorman nyitotta meg, aki bevezető előadásában rávilágított arra, hogy a balkáni fakopáncs kiváló alanyul szolgál a közösségi tudomány (citizen science) számára. A faj rejtett vagy kevéssé dokumentált állományváltozásainak feltárásában a civil megfigyelők adatai kulcsfontosságúak. Ezt követően Csibrány Balázs mutatta be a balkáni fakopáncs aktuális hazai helyzetét a Mindennapi Madárszámlálás Program (MAP) adatbázisának tükrében , kontextusba helyezve a faj jelenlegi elterjedését.

Keveredés a kontaktzónákban és azon túl

A workshop nemzetközi vendége, a lengyelországi Dr. Lukasz Kajtoch előadásában a két testvérfaj hibridizációjának eddig elhanyagolt biológiai és monitorozási vonatkozásait taglalta. Bár a balkáni fakopáncs a Kárpát-medencében való 1940-es évekbeli gyors terjeszkedése óta széles körben elterjedt , a nagy fakopánccsal való keveredése ma is rendszeres, sőt a legújabb megfigyelések szerint jóval gyakoribb, mint azt korábban sejtettük.

A kutatások megdöntötték azt a régi dogmát, miszerint a hibridizáció kizárólag a balkáni fakopáncs expanziós frontján (peremterületeken), a fajtársak hiánya miatt következik be. A keveredés a stabil, összefüggő állományok belsejében is jelen van , különösen azokban a mozaikos mikro-kontaktzónákban, ahol az erdős területek (a nagy fakopáncs preferenciája) és a másodlagos fás élőhelyek, mint a parkok, kertek és gyümölcsösök (a balkáni fakopáncs törzshelyei) találkoznak. A genetikai vizsgálatok ráadásul megerősítették a második vagy többedik generációs hibridek (visszakereszteződések) létezését és sikeres szaporodását is.

A terepi határozás kihívásai és morfológiai bélyegei

A rendezvény egyik legpraktikusabb blokkját Kókay Szabolcs előadása jelentette, aki a hibrid egyedek bonyolult terepi azonosítását vette górcső alá.

Hangsúlyozta: a terepen ritkán látni egyértelmű átmenetet, mivel a hibridek változatos tollazati bélyegkombinációkat mutatnak, miközben figyelembe kell venni az egyedi változatosságot vagy az atipikus, pigmenthibás egyedeket is.

A felnőtt egyedek elkülönítéséhez az alábbi három fő diagnosztikai bélyeg együttes vizsgálata szükséges:

• Arcmintázat: Míg a nagy fakopáncsnál a fültő-fedőkön átfutó fekete sáv eléri a tarkót , a balkáni fakopáncsnál ez hiányzik vagy megszakad. A hibrideknél ez a sáv jellemzően töredezett, részleges, vagy a fej két oldalán aszimmetrikus hosszúságú.
• A farokmintázat fehér kiterjedése: A balkáni fakopáncsnál csak a két külső faroktollpáron találunk korlátozott fehér színt , míg a nagy fakopáncsnál 3-5 faroktollpár is jelentős kiterjedésben fehér. A hibrideknél a fekete-fehér arány a két faj közötti köztes értéket mutat , például fehér foltok vagy sávok jelennek meg a 4. tollpáron.
• Alsó farkfedők színe: A nagy fakopáncs skarlát-/mélyvörös tónusával szemben a balkáni fakopáncs alsó farkfedői rózsaszínűek. A hibrideknél a balkáni jellegű madarakon megjelenő mélyvörös, vagy a nagy fakopáncs jellegűeken látható halványabb, rózsaszínes árnyalatok hibrid származásra utalhatnak.

További kiegészítő bélyegként a szárnysávok száma (a balkáni 3, a nagy fakopáncs 4-5 szárnysávja közötti átmenet) , a hímek piros tarkófoltjának mérete , valamint az akusztikus jelek (nem következetes, felcserélt hívóhangok és dobolás) szolgálhatnak gyanújelként.

Fontos módszertani megjegyzés: A csőrzug sörtéinek színe, a testoldal sávozottsága vagy a nyakcsík mérete nem megbízható bélyegek a hibridek azonosításában, mivel ezek a fajtiszta kifejlett egyedeknél is tág határok között változhatnak.

Koponyamorfometria és urbanizáció

A kávészünetet követően Pecsics Tibor prezentációjában a hazai Dendrocopos fajok koponyamorfometriai sajátosságait mutatta be, különös tekintettel a balkáni fakopáncs adaptációs anatómiai vonásaira. A szakmai programot Németh Zoltán zárta, aki átfogó képet adott a harkályok városiasodási (urbanizációs) folyamatairól. Ez a téma szorosan kapcsolódik a hibridizáció kérdéséhez, hiszen éppen a városi parkok és zöldfelületek biztosítják azokat a mesterségesen létrejött élőhelyszegélyeket, ahol a két faj a leggyakrabban kapcsolatba kerül egymással.

Hogyan tovább?

A délutánt lezáró kerekasztal-megbeszélésen a résztvevők kijelölték a munkacsoport jövőbeli feladatait. Mivel a folyamatos hibridizáció pontos mértéke és evolúciós hatásai (például az introgresszió és a fajképződési folyamatok befolyásolása) még nem tisztázottak , elengedhetetlen a terepi megfigyelések precíz rögzítése.

A munkacsoport arra buzdítja a hazai madarászokat és gyűrűzőket, hogy a terepen észlelt gyanús, köztes bélyegeket mutató vagy atipikus fakopáncsokat fotókkal, hangfelvételekkel dokumentálják, hiszen a rejtve maradó hibrid egyedek detektálása közelebb vihet minket e komplex ökológiai folyamat megértéséhez.

Ezúton is köszönjük a Schmidt Egon Természetvédelmi Központnak a helyszínt, valamint minden előadónak és résztvevőnek a megjelenést és a tartalmas szakmai vitákat!

Mühlhá / MME Harkályvédelmi Csoport

A kulcsfaj olyan élőlényre utal, amelynek kulcsfontosságú szerepe van az általa használt ökoszisztémán belül, mivel jelentősen hozzájárul a biodiverzitás és a funkcionalitás fenntartásához. A kulcsfajok a gyakoriságukhoz, biomasszájukhoz képest aránytalanul nagy hatással vannak a környezetükre, jelenlétük sok más élőlény számára is kulcsfontosságú. A harkályok például úgy változtatják meg élőhelyüket, hogy az jelentős kihatással van az ott élő egyéb állatokra, azok gyakoriságára és állapotára is. Ha egy kulcsfaj eltűnik, az élőhely jelentősen megváltozik, bármennyire is kis részét képezte az eltűnt faj. A harkályok jelenlétéből a többi élőlény számára az egyik legfontosabb az, hogy odúkat ácsolnak, amelyeket más állatfajok is használnak.

Kék galamb egy régi fekete harkály odúban / Stock Dove in an old Black Woodpecker hole
Fotó: Gerard Gorman
 

Lódarazsak egy közép fakopáncs odúban / Hornets in an old Middle Spotted Woodpecker hole
Fotó: Gerard Gorman
 

Indikátorfajnak az olyan fajt nevezik, amelynek jelenléte, gyakorisága jól mutatja az általa haszált élőhely állapotát, diverzitását és egészségét. A különböző harkályfajok együtt kitűnően indikálják a fás élőhelyek biodiverzitását. Szükségük van idős fákra, amelyekbe költőodút tudnak vájni, és a fajok többségének a holtfa jelenléte is fontos, mivel abban találják meg rovartáplálékukat.  Ahonnan eltávolítják az idős fákat és a holtfát, az az élőhely a harkályok számára alkalmatlanná válik. Mivel sok más faj is hasonló ökológiai igényekkel rendelkezik, mint a harkályok, az utóbbiak jelenléte az élőhely számukra is jó minőségére utal. Mivel a harkályok többsége állandó madár, a vonuló fajoknál megbízhatóbb indikátorok, hiszen azoknak az állományait nem csak a költőterület, hanem a vonuló- és telelőterület élőhelyeinek állapota is befolyásolja. A harkályok többsége továbbá számos rejtett életű vagy más okból nehezen észlelhető erdei fajhoz képest jól detektálható és viszonylag könnyen felismerhető, ami nyilvánvalóan kulcsfontosságú aszpektusa az indikátorfajoknak.

Havasi cincér / Alpine Longhorn Beetle
Fotó: Gerard Gorman
 

A harkályokat továbbá esernyőfajként is számon tartják, mivel védelmük közvetetten sok más fajra is kihatással van, amelyek ugyanannak az ökológiai életközösségnek képezik részét. A harkályok, mint viszonylag könnyen “népszerűsíthető” fajok védelme érdekében kezelt erdők tehát számos más fajnak is élőhelyet nyújtanak. Bár élőhelyi igényeik elsőre nagyon eltérőnek tűnhetnek, rengeteg más madárfaj, továbbá emlősök, kétéltűek és hüllők, gerinctelenek és gombák fennmaradását jelenthetik azok az élőhelyek, amelyek megóvását a harkályvédelmi intézkedések “esernyője” biztosítja.

A harkályokat esernyőfajnak is nevezik / Woodpeckers are called umbrella species
Fotó: Gerard Gorman