A hálózat elemei lefedik a kijelölés alapjául szolgáló, helyhez kötött és kis disz­perzió képességű fajok jelentősebb populációinak élőhelyeit, azonban kevéssé ismert, mennyire fe­dik le a hálózat elemei a nagy diszperzió képességű fajok által használt területeket.

Egy vizsgálat során két ragadozómadár-faj, a kerecsensólyom és a parlagi sas fiatal, nyomkövető eszközzel felszerelt egyedeinek mozgását vetettük össze a Natura 2000 területekkel. A harminchat kerecsensólyom és a huszonkét parlagi sas a szülői revír elhagyása, és a revírfoglalás közötti időszakban kijelölte a két faj számára alkalmas területeket. A magyarországi adatok összes­ségét tekintve 100%-nak, mind a kerecsensólymok, mind a parlagi sasok esetében, a koordináták kevesebb, mint 50%-a esett Natura 2000 területre. A jelölt egyedek tehát idejük kevesebb, mint felét töltötték a védelmet adó Natura 2000 területen, életük legsérülékenyebb időszakában. A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható >>

Műholdadós parlagi sas (Photo: Piero Ferrandes).

Az eredmény jelzi, hogy bár a Natura 2000 területek elengedhetetlenül szükségesek e fajok védelméhez, fontos, hogy rendelkezésre álljanak olyan szabályozók, és pénzügyi eszközök, amelyek biztosítják a nagy diszperzió képességű fajok védelmét a Natura 2000 hálózat területein kívül is.