A hetek óta első nagyvárosi esténket Prof. Craig Symes-al és családjával töltöttük. A remek hangulat mellé még annál is remekebb struccsteak és élénk tudományos tapasztalatcsere társult.

Másnap a sorcserével ismét négy főre kiegészült LIFE+ teamünk (Borbáth Pétert Halmos Gergő váltotta) a BirdLife dél-afrikai társzervezetét látogatta meg, majd Ventersdorp felé vette az irányt, Pangti friss lokalizációs pontjai felé. Szokványos, az észak-keleti megyéket jellemző tájon haladtunk keresztül; a lankás dombokon legelésző marhacsordákat, hatalmas kukoricatáblákat hagyva magunk mögött. Az esti behúzáson a kisváros egyik templomának parkjában gyülekező 400-500 vércse nagyobb része fehérkarmúnak, kisebb része amurinak bizonyult. Sok értelmét nem láttuk a befogásnak, kék vércsérére nem volt jelentékeny esélyünk.

Éjszakázó amuri vércsék a dél-afrikai Newcastle-ban (Videók: Halmos Gergő).

A hálózást a Newcastle-beli gyülekezőhelyen terveztük, ahol Rina Pretorius és önkéntes csapata a Bernitz családdal kiegészülve már várta érkezésünket. A zajos városközpontban, egy sportpálya-komplexumot szegélyező fasorban éjszakázó madarak befogására a dél-afrikai kollégák már évekkel ezelőtt kiépítettek egy lombkoronaháló-rendszert. A remekül működő készséggel 14 vércsét fogtunk, egytől egyig amuriakat. A közös gyűrűzés, DNS-mintavétel és parazitológiai vizsgálat során sokat tanultunk egymás módszereiről.

Amuri vércsék befogása éjszakázóhelyen,
Dél-Afrikai Köztársaság, Newcastle.

A befogott amuri vércsék gyűrűzése.

Napközben a hegyvidékibe hajló dimbes-dombos tájat bejárva kerestünk kék vércséket, de csak a keleti rokonok szitáltak vagy üldögéltek a drótokon mindenütt. Rina csodálatos vendéglátása örökké emlékezetes marad, reméljük, munkánk folytatódik és mi is viszonozhatjuk a sok kedvességet, immáron a mi vércséink költőterületén!

Utunk utolsó napjain André Botha (Endangered Wildlife Trust) és Zephé Bernitz voltak az idegenvezetőink a híres Krüger Nemzeti Parkban. Segítségükkel megtapasztalhattuk, hogy az itt telelő amuri vércsék – ahogy azt korábban Botswanában tapasztaltuk – nem tartanak tradicionális éjszakázóhelyeket. André és Zephné sokat formált azon a képen, ahogy ma gondolkozunk az amuri és kék vércsék teleléséről és melyet adataink elemzése után igyekszünk érvekkel is alátámasztva, mihamarabb közre adni.
Köszönjük mindenkinek az önzetlen segítséget, háttértámogatást, kitartást!

Folytatása követezik?!…reméljük…

Palatitz Péter