A kétnapos program szombati napján elméleti alapozással készültünk a terepi megfigyelésre. A résztvevők megismerkedtek a madarászat különböző formáival, a szükséges felszerelésekkel, az etikai alapelvekkel, valamint a madarak alapvető biológiájával, életmódjával és egy kis rendszertan is szóba került. Bár a madárhatározót leginkább a terepen lehet használni, de ahhoz, hogy kint már gyakorlottan lapozgassuk, nem árt átnézni, hogy mi hol található, mit jelentenek a különböző jelölések és az egyes fajokhoz tartozó térképek. 

Aki ott volt, tudja mennyire izgultunk, hogy a terepi napot elmossa az egész napra jelzett eső, ennek ellenére az idő mégis nekünk kedvezett. A vasárnap 10 órai kezdéskor elállt az eső, és a program hátralévő részét is szárazon megúsztuk. A madarászattal még most ismerkedő résztvevők megtapasztalhatták, hogy nem kell sokat menni ahhoz, hogy rengeteg madárral találkozzunk. A 4 órás terepi nap során talán 3 km-t sem tettünk meg, mégis összesen 29 madárfajt figyeltünk meg. A Dunakeszi dunapart azért kiváló helyszín, mert a Dunán számos vízimadárral lehet találkozni, így láttunk például nagy bukót, tőkés récét, szárítkozó kormoránt, dankasirályt, szürkegémet, sőt, a víz felett cikázó füsti fecskéket is. 

A vízpartot szegélyező platánokon tengelicek, csilpcsalpfüzikék táplálkoztak, dolmányos varjak fészkeltek, a puhafás ligeterdőben nagy fakopáncsok doboltak, zöld küllők rikoltoztak, őszapók csettegtek, szén cinegék nyitnikéztek, örvös galambok búgtak, zöldikék zsíroztak, szarkák recsegtek, mezei verebek ricsajoztak, énekes rigók, erdei pintyek, kék cinegék, vörösbegyek, fekete rigók énekeltek, a fák törzsein fakuszok és csuszkák csuszkáltak fel-le, felettünk magasan hollók korrogtak és egy pillanatra egy ökörszem és egy házi rozsdafarkú is tiszteletét tette. 

Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott – reméljük, hamarosan viszontlátjuk őket más MME programokon is! 💚