Már a késő nyári, kora őszi időszakban elhagyják a fészektelepet és táplálékban gazdag helyeken gyülekeznek. Kiemelkedő gyülekezőrégiók a Kárpát-medence keleti és déli részén lévő síkságok, melyeket a szeptemberi időszakban hetente vizsgáltak a szakemberek. 2016-ban a legnagyobb éjszakázóhelyen mintegy 1100 kék vércse gyűlt össze, az összes éjszakázón együttvéve 6680 példányt számoltak.

A Kék-vércse védelmi LIFE program évek óta tartó kutatásaiból az is kiderült azonban, hogy a Fekete-tenger nyugati és északi partvidéke is kiemelten fontos vonulási állomás. Legalábbis ezt mutatják a Kazahsztánban műholdas jeladóval felszerelt példányok is, melyek ebben a vércse kánaánban készültek fel a 8000 kilométeres vándorútra. Itt nem ritkák a több ezer, sőt tízezer kék vércsét számláló éjszakázóhelyek. Kollégáink idén két egymást követő héten 3500 és 5000 éjszakázó vércsét számoltak egy havaselvei (Vrancea megye, Románia) gyülekezőn.

Idén az Európai Unió LIFE+ alapjának támogatásával az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, a Természettudományi Múzeum és a romániai Milvus csoport munkatársai még egy nagy lépést tettek, hogy megértsük ezt a lenyűgöző jelenséget. Több héten át kék vércséket fogtak be itthon és a romániai Baragan és Havaselve térségében genetikai mintavétel céljából. A több száz minta feldolgozása után reményeik szerint pontosabb képet kapunk majd, honnan származnak az átvonuló vércsék.