Apró sárkányok és víziborjak
A szalamandrákat és gőtéket testfelépítésük miatt könnyen hüllőnek gondolhatnánk, de valójában ők a „farkos kétéltűek” közé tartoznak. Életük egy részét a szárazföldön töltik, szaporodásuk azonban vízhez kötött, utódaik kezdetben kopoltyúval lélegeznek.
A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) középhegységi faj, árnyas erdőkben, víz közelében fordul elő. Főként éjjel aktív, de borús időben nappal is találkozhatunk vele. Kisebb gerinctelenekkel táplálkozik, nedves avarban, odvakban bújik meg. Párzási időszaka ősszel van, a megtermékenyített peték a nőstény testében fejlődnek és tavasszal, már lárvaként jönnek világra. A vizet nyár végére hagyják el. A foltos szalamandra - mint minden hazai kétéltű faj - védett állat, veszélyezteti a szaporodásra alkalmas vizek fogyatkozása, szennyezése és az élőhelyein megnövekedett turistaforgalom és sűrűsödő úthálózat.
Nászruhás hím pettyes gőte (Fotó: Vörös Judit)
A gőtéknek több képviselője is él hazánkban. Érdekesség, hogy számos tájegységre jellemző népi elnevezésük „víziborjú”. A kifejlett gőték életüket főként a szárazföldön töltik, a foltos szalamandrához hasonlóan nappal rejtőzködnek, és éjjel járnak apró gerinctelenekből álló táplálékuk után. Szaporodási időszakuk tavasszal van, a nőstények a megtermékenyített petéiket rendszerint vízinövények közé rakják. A fiatal állatok nyár végére hagyják el a vizet.
Írta: Dr. Benedek Veronika
