Az MME több módszert alkalmaz az egyes sasok azonosítására és mozgásuk feltérképezésére. A színes gyűrűzés és az elhullajtott tollakból vett minták mellett a legmodernebb módszer a műholdas nyomkövető felhelyezése. A civil szervezet nem titkolt célja a sasokat érő bűncselekmények, azon belül is elsősorban a mérgezések felderítése, amelyben sajnos hazánk élen jár Európában.

A jeladó 45 vagy 70 grammot nyom, ami a sasok testtömegének mindössze 1-2 százaléka (Fotó: Horváth Márton).

A parlagisas-fiókák színes gyűrűzése 2002 óta folyik Magyarországon és Szlovákiában. A módszer segítségével akár 300 m-ről is egyedileg lehet azonosítani a madarakat. Eddig közel 60 példányt sikerült így a kirepülési helyétől távol megfigyelni, hazai egyedeket pl. Görögországban. A gyűrűzés mellett a DNS elemzés is elterjedt módszer. A parlagi sasok minden évben lecserélik a tollazatuk egy részét, így a vedlett tollakat a kiülőfák környékén a madarak zavarása nélkül gyűjthetik össze a szakemberek. Részben magyar és spanyol kutatók által a közelmúltban kifejlesztett módszerek>> segítségével már egyetlen tollból is jelentős mennyiségű DNS-t lehet kivonni és az egyedeket teljes bizonyossággal azonosítani>>. Jelenleg a kárpát-medencei parlagisas-állományból mintegy 300 különböző példány DNS „ujjlenyomata” szerepel az adatbázisban, és a több ezer rendelkezésre álló minta közeljövőben történő feldolgozásával sok sas élettörténetének tisztázását várják a szakemberek.

A jeladónak csak az antennája látszik ki (Fotó: Molnár István Lotár).

A fiatal madarak nyomon követésének leghatékonyabb módja azonban kétség kívül a műholdas jeladó felszerelése. 2003 és 2005 között egy európai uniós LIFE programban már kilenc parlagi sas kapott ilyen eszközt, azonban az azóta kifejlesztett új generációs GPS-szel felszerelt adók lényegesen több és pontosabb adatot tudnak szolgáltatni. Az idén négy példányra került ilyen jeladó, azonban az egyikük ismeretlen okból elpusztult a jelölést követő hetekben. A három megmaradt példány jól van, és elkezdték felfedezni a Kárpát-medence legjobb sas-élőhelyeit, ahol remélhetőleg nem találkoznak sem mérgezett csalétkekkel, sem veszélyes elektromos oszlopokkal. A hátizsák formában felhelyezett műholdas eszközöknek általában csak az antennája látszik ki a többi részét a sasok „betollászkodják”. A műszerek 45, illetve 70 grammot nyomnak, amely a madarak testtömegének 1-2 százalékát teszik ki. Az elmúlt évtizedekben világszerte sok száz – elsősorban veszélyeztetett – madarat követtek ehhez hasonló jeladókkal. A vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az állatok testtömegének 3 százalékánál kisebb jeladók nem csökkentették jelentősen a megjelölt példányok túlélési esélyeit. Mindazonáltal egyetlen műholdas nyomkövetővel ellátott példány is rengeteg olyan, teljesen újszerű adatot szolgáltathat a vizsgált fajok viselkedéséről és az őket veszélyeztető tényezőkről, amely információk segítségével akár fajtársak százait menthetik meg a jövőben a szakemberek.

Az új jeladós sasok szeptemberi útvonala (Grafika: Horváth Márton).

A sárga jelű sas egy hevesi fészekből elrabolt, majd jászsági pótszülőkhöz behelyezett fióka, amely a napokban hagyta csak el a felnőttek territóriumát. A piros a jászsági pótszülők eredeti fiókája, aki már három országot is megjárt, és jelenleg Békés megyében tartózkodik. A zöld egy tavaly Nagykunságban megsérült fióka, amelyet a Hortobágyi Madárkórházban, majd a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság ragadozómadár-telepén kezeltek, és amelyet végül idén augusztusban a Jászságban „vadröptettek” az MME szakemberei. A madár jelenleg Szolnok közelében tartózkodik.

Horváth Márton, Szász Péter
A fenti kis képen parlagi sas látható
(Fotó: Borsányi Attila)