Testhossza 72-84 cm, szárnyfesztávolsága 180-215 cm, testtömege 2450-4530 g. Az öreg madarak színe sötétbarna, a fej és a nyak hátoldala aranyszínű, a háton két fehér vállfolt látható, ami azonban egyes egyedeknél teljesen hiányozhat. A faroktollak alapszíne sárgásszürke, sötét keresztsávokkal, a farok végén széles sötét sáv található. A fiatal madarak fedőtollazata világos sárgás-barna, az evezők és a faroktollak sötétek. Az öregkori tollazat 5.-6. életévükben jelenik meg. Az átszíneződő, 3.- 4.-éves madarak tollazata változatos, sötét és világos testtollak különböző arányú keveréke. A parlagi sas számos nemzetközi természetvédelmi egyezményben kiemelt helyen szerepel. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.

Hivatkozás:
del Hoyo, J., Elliott, A. & Sargatal, J. eds. (1994). Handbook of the Birds of the World. Vol. 2. New World Vultures to Guineafowl, pp. 194-195. Lynx Edicions, Barcelona

Elterjedés, fészkelés, táplálkozás
Elterjedés

Elterjedési területe Közép- és Délkelet-Európától egészen Közép-Ázsiáig húzódik (ld. térkép). Legnyugatibb ismert fészkelőhelye Európában Csehország. A XX. század közepére a hazai állomány a kíméletlen pusztítás következtében jelentős mértékben lecsökkent.
A parlagi sas jelenlegi hazai állománya közel 70 pár. Minden évben több új pár jelenik meg, ami ritka jelenség, mivel elterjedési területének nagy részén csökken a fészkelő párok száma. A telet a kelet-európai és ázsiai állomány Délkelet-Ázsiában, Észak-Indiában, a Közel-Keleten és Északkelet-Afrikában tölti, míg a Kárpát-menedcében költő öreg madarak állandóak, a fiatal madarak pedig valószínűleg Délkelet-Európába vagy a Közel-Keletre kóborolnak.

Fészkelés

A parlagi sas középhegységekben és mezőgazdasági területeken egyaránt fészkel. A költő párok általában a költőterületek közelében telelnek, de a fiatalok nagy része elvonul, kóborol. A hazai állomány jelentős része az Északi-középhegységben és annak eőterében található mezőgazdasági területeken fészkel. Fészkét elsősorban a fák csúcsára építi, belsejét puha vékony ágakkal, száraz fűvel béleli. Bármilyen fafajon szívesen fészkel, ha fészeképítésre alkalmas ágelágazást talál megfelelő magasságban. A legtöbb pár 1-3 évente új fészket épít, de bizonyos esetekben akár évtizedeken át is használhatják ugyanazt a fészket, így azok tekintélyes méretet érhetnek el: magasságuk a három métert, átmérőjük a másfél métert, tömegük a több száz kg-ot is meghaladhatja. A fészeképítés már január végén, február elején elkezdődhet (az időjárástól függően). A parlagi sas általában április elején rakja le 2-3 tojását, a kotlásban mindkét szülő részt vesz. A fiókák 43 nap kotlás után kelnek ki, majd 57-62 nappal ezután hagyják el a fészket. A kirepülést követően még hosszú hetekig a szülők gondozzák a fiatalokat.

Táplálkozás

Legkedveltebb zsákmányállatai a kis-közepes méretű, nappal aktív emlős- és madárfajok. Közülük hagyományosan az ürge és a hörcsög szerepelt legnagyobb számban az étlapján, de az utóbbi évtizedben jelentős változások figyelhetők meg a faj táplálkozási szokásaiban, elsősorban a hazai ürgeállomány drasztikus csökkenése miatt. Bár továbbra is jelentős táplálékforrás a hörcsög, előtérbe kerültek a mezei nyúl és a közepes méretű madárfajok (varjak, szarkák, fácán, galamb, stb.), táplálékában gyakori a sün előfordulása. Alkalmanként elhullott állatokat is fogyaszt, elsősorban télen vagy vonuláskor, egyes területeken (pl. Balkán-fsz.) a költési időben is. Magyarországon a dögevés a fiatal madarakra jellemző leginkább.

Célok
A globálisan veszélyeztetett parlagi sas (Aquila heliaca) magyarországi monitoringja során a következő kilenc kérdésre keressünk válaszokat:

1. Hogyan alakul a költő párok száma a vizsgált populációban?

2. Hol helyezkednek el a parlagi sasok számára legfontosabb élőhelyek?
(költő-, táplálkozó-, telelő- és időszakos megtelepedési területek)

3. Hogyan alakul az egyes párok költési szezonja a különböző években?
(fészeképítés, kotlás, fiókanevelés, kirepülés)

4. Melyek a legjobb minőségű költőterületek?
(kirepülési siker, territórium stabilitás, immatur költő madarak aránya)

5. Milyen zsákmány-fajok és milyen arányban szerepelnek az egyes párok táplálékában?

6. Melyek a főbb mortalitási okok a különböző korcsoportokban?
(tojás, fióka, juvenilis, immatur, adult)

7. Milyen szezonális, a sikeres költést veszélyeztető tényezők fordulnak elő?

8. Milyen hatása van az egyes védelmi intézkedéseknek?

9. Milyen hosszútávú változások veszélyeztethetik a vizsgált populációt?

Fogalomtár
A monitoring során használt korcsoportok meghatározása

A korcsoportok meghatározásánál arra törekedtünk, hogy a terepi megfigyelések során a lehető legmegbízhatóbb adatokat kapjuk. Ezért a madarak kategorizálására nem a sokszor (de általában nem egyértelműen) használt tollruhákat (juv, imm, subad), vagy a nehezen meghatározható pontos életkort (első-, másod-, stb. éves), hanem az alábbi korcsoport kategóriákat használjuk:
Pull (pullus): Fészekben levő fióka a kirepülést megelőzően.
Juv-imm (juvenilis - immatur): Alapvetően világos tollruhájú első-, másod-, esetleg harmadéves madár (testtollazatban <50% sötét toll). Tehát a frissen kirepült fióka is ebbe a kategóriába tartozik, így ha azévben kirepült fiatalt látunk, azt a megfigyelés rovatban tüntessük fel!
Imm-subad (subadult - immatur): Alapvetően sötét tollruhájú átszíneződő madár (testtollazatban >50% sötét toll). (Figyelem: Gyakran már a subadult madarakon is megfigyelhetők vállfoltok!)
Ad (adult): Teljesen sötét testszínezetű (nem feltétlenül vállfoltos!) példány. (Figyelem: Vedléskor és bizonyos időjárási körülmények (eső, szél) miatt gyakran vállnak láthatóvá fehér tollak a teljesen adult tollazatban is!)
Indet (indeterminált): Nem egyértelműen meghatározható korcsoportú példány.

Élőhelyek

A következőkben megadott definíciókat használjuk a monitoring, illetve az érdekcsoportokkal való egyeztetések során. Szakmai szempontok alapján jogos valamennyi alább részletezett területet a fokozottan védett parlagi sas élőhelyének tekinteni.
Költőterületek: Azon fészkek 5 km-es körzete, ahol az adott vagy az azt megelőző évben parlagi sas költési kísérlet (kotlás) történt.
Időszakos megtelepedési területek: Azon területek, ahol parlagi sas példányok fordultak elő egymástól 5 km-n belül a következő három kritériumnak megfelelően: (1) legalább két különböző évben, (2) legalább három alkalommal történtek megfigyelések, és (3) legalább két különböző parlagi sas példány fordult elő a területen. Ide tartoznak a nem költő fiatal madarak által rendszeresen látogatott területek, valamint a költő madarak által a költési szezonon kívül használt területek.
Táplálkozóterületek: Azon dűlők, melyeken parlagi sas zsákmányolási kísérletet, illetve táplálkozást és/vagy táplálékmaradványt figyeltek meg.
Potenciális költőterületek: Az elmúlt 20 évben ismert fészkelőhelyek 10 km-es körzete, valamint azon időszakos megtelepedési területek, ahol madarakat rendszeresen párban lehet megfigyelni (különös tekintettel azokra a területekre, ahol fészeképítés vagy -tatarozás történt).
Potenciális táplálkozóterületek: Azon fészkek 10 km-es körzete, ahol az adott évben parlagi sas költési kísérlet (kotlás) történt.

Általános módszerek
A parlagi sas monitoring vizsgálatok során a legfontosabb alapszabály, hogy a madarakat a lehető legkevésbé zavarjuk az adatgyűjtés során és semmilyen körülmények között ne veszélyeztessük a költés sikerét! Tojásos és kisfiókás korban csak és kizárólag nagyon jelentős veszély esetén mehetünk a fészek közelébe és mindig a lehető legrövidebb időt töltsük ott. Fészek közelében (<1000 m) hosszabb megfigyelést (>5 perc) csak elrejtőzve végezzünk, úgy hogy megbizonyosodunk róla, hogy a madár nem lát minket. Ha a madár viselkedését zavarjuk, úgy a megfigyelést azonnal hagyjuk abba.

A monitoring során a következő adatokat gyűjtjük:

1. Megfigyelések: Valamennyi parlagi sassal kapcsolatos megfigyelést a Parlagi sas megfigyelések és fészekellenőrzések adatlapon gyűjtünk (ld. Mellékletek). Figyelem: Költőterület és időszakos megtelepedési terület ellenőrzésekor, akkor is töltsünk ki adatlapot, ha nem láttunk semmit!
2. Hosszabb viselkedési megfigyelések: Hosszabb, sok adatot tartalmazó megfigyelések esetén a Parlagi sas megfigyelések fészeknél adatlapot (ld. Mellékletek) töltjük ki. (Akkor is ha nem fészeknél történt a megfigyelés!)
3. Költési kísérlet: Minden koordinátor revierenként egy évben egy Parlagi sas költési kísérlet adatlapot (ld. Mellékletek) tölt ki, melyen összesíti az adott párrról abban az évben gyűjtött információkat.
4. Fészkek: Minden parlagi sasok által használt fészek helyét 1:25’000-es léptékű katonai térképen vagy GPS-sel rögzítjük, valamint egy Fészek adatlapot (ld. Mellékletek) töltünk ki.
5. Kiülőhelyek, zsákmányolási kísérletek: A megfigyelt pontosan behatárolható előfordulási helyeket 1:25’000-es léptékű katonai térképen vagy GPS-sel rögzítjük. Többszöri megfigyelésnél vagy maradvány begyűjtésénél
6. Tollak, táplálékmaradványok: Minden kiülőhely ill. fészekellenőrzés alkalmával a talált tollakat és a terepen nem 100%-osan meghatározható táplálékmaradványokat külön-külön tárolva begyűjtjük. Határozáskor a Parlagi sas táplálékmaradványok (ld. Mellékletek) adatlapot töltjük ki. Figyelem: A maradványok mellett mindig szerepeljen a gyűjtés ideje, a gyűjtő neve és a revier kódja! Ha nem a fészek környékéről való, akkor a kiülőhelyet pontosan azonosító adatok is szerepeljenek.
7. Veszélyeztető tényezők: A monitoring során bármilyen a költést veszélyeztető tényezőt észlelünk, amelyet személyesen nincs lehetőségünk elhárítani, haladéktalanul értesítsük a programvezetőt, illetve az illetékes nemzeti park igazgatóságot.

Költőterületek monitoringja
Az országban található valamennyi parlagi sas revierhez egy-egy koordinátort nevezünk ki, aki felelős az adott pár megfigyeléséért. A koordinátorok feladata az egyes revierek rendszeres (havonta történő) ellenőrzésének megszervezése. Figyelem: Egy területen a fajjal foglalkozó Munkacsoport tagok ismerik a koordinátorok személyét és elérhetőségét, így kérjük az egyes revierek ellenőrzése előtt és után mindig egyeztessenek az adott koordinátorral, hogy elkerülessük a madarak felesleges zavarását és segítsük a hasznos információk áramlását!

A monitoring során törekedjünk a költőterületek minimálisan havi ellenőrzésére, lehetőleg megfelelő időjárási körülmények között, elsősorban a következőkre figyelve:

Február: Fészek megkeresése. Előző évi, illetve korábbi fészkelőhelyek és azok környékének leellenőrzése. Sikertelenség esetén kiülések.

Március: Fészek ellenőrzése vagy megkeresése. Násztevékenység, gyakran előforduló fészkelőhely-váltás és idegen madarak jelenlétének ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Április: Kotlás ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Május: Kotlás vagy kisfiókás fészek ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Június: Fiókás fészek ellenőrzése, gyűrűzés, toll és táplálék-maradvány gyűjtés. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Július: Nagyfiókás fészek ellenőrzése. Esetleges veszélyeztető tényezők felismerése, azonnali jelentése.

Augusztus: Kirepülés ellenőrzése, toll és táplálék-maradvány gyűjtés, fészek adatainak felvétele (Fészek adatlap).

Szeptember - Január: Fiókák függetlenedésének és költő madarak revier-tartásának ellenőrzése. Szükség esetén műfészek kihelyezése biztonságos helyre.

Időszakos megtelepedési területek monitoringja
Az időszakos megtelepedési területeken korábbi tapasztalatok alapján monitoring útvonalakat jelölünk ki, melyeket hozzávetőlegesen 2 óra alatt gépkocsival be lehet járni. A monitoring során törekedjünk az útvonalak minimálisan havi ellenőrzésére, lehetőleg megfelelő időjárási körülmények között. Az ellenőrzésekkor az általános módszereknél leírtakat követjük.

Mellékletek
A fentiekben hivatkozott mellékletek csak a munkacsoport tagjai számára hozzáférhetőek.

Elérhetőségek
E-mail: parlagisas@mme.hu
Honlap: www.parlagisas.hu

Összeállította
Horváth Márton, Bagyura János, Demeter Iván és Kovács András