Valamennyi fészket a szibériai Omszk mellett találták a múlt század fordulóján. Ennek fényében nem meglepő, hogy a madár költési területének határait eddig nem sikerült pontosan meghatározni, holott ez egy nagyon fontos lépés lenne ahhoz, hogy ezt az elveszettnek hitt madárfajt újra fel lehessen fedezni.  

A Bird Conservation International folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerzői (Buchanan et al. 2017), akik a brit Királyi Madárvédelmi Társaság Természetvédelmi Tudományos Központjának (RSPB Centre for Conservation Science) jelenlegi és volt munkatársai, a madarak tollának stabil izotópos vizsgálatával próbálták kideríteni a vékonycsőrű póling származási helyét. A vizsgálatok sok évvel ezelőtt kezdődtek a természetvédelmi tudományos központ laboratóriumában.

A múzeumok a világ számos tájáról küldtek vékonycsőrű póling tollmintákat a kutatásokhoz. A fiatal madarak elsőrendű evezőtollai a költési területen alakulnak ki, ezért a tollakon talált kémiai nyomok a költési területhez vezethetnek el. A kutatók hidrogén nyomait keresték a tollakon. Ezzel egy időben, Geoff Hilton, aki ma már a Wildfowl & Wetlands Trust (WWT) munkatársa, expedíciókat vezetett gázlómadarak tollainak terepi gyűjtésére Oroszországban és Kazahsztánban a madár ismert előfordulási területein. A tollakat jegyzékbe vették és rögzítették a koordinátájukat.    

Steve Brookes és Ian Begley végezték a terepen gyűjtött és a múzeumoktól kapott tollak hidrogén izotópos összehasonlító vizsgálatát az Egyesült Királyságban található Iso-Analytical laboratóriumában. A hidrogén területenként változó izotóparányairól, amelyeket terepi megfigyelések és interpolációs eljárások segítségével állapítottak meg, globális térképi adatok állnak rendelkezésre. A terepen gyűjtött tollak mért értékeit ezekkel a térképi adatokkal összevetve kaptak egy kalibrációs egyenletet. Ebbe az egyenletbe illesztették a múzeumi minták értékeit, hogy beazonosíthassák a származási területüket.  

A vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. A költési terület központi részeként nem Omszk környékét jelölték meg, hanem egy sokkal délebbre fekvő területet az erdő és a sztyepp határán, Észak-Kazahsztánban. Néhány madárnak valóban Omszk volt a származási területe, azonban az eredmények azt mutatták, hogy Omszk a költési területnek csupán a határát jelöli. Az újonnan meghatározott költési magterületen már korábban is találtak más madárfajok nagyobb rejtett populációit, például a szintén kihalófélben lévő lilebíbicét (Vanellus gregarius). Felvetődik a kérdés, hogy vajon a vékonycsőrű póling egyedei is itt élnek-e. A lilebíbichez köthető vizsgálatok nem találtak erre utaló nyomokat. Azonban tudni kell, hogy a vékonycsőrű póling egy nehezen beazonosatható madárfaj, másrészt elképzelhető, hogy az élőhelyük kis mértékben eltér a lilebíbic élőhelyétől.

Egy marokkói felvétel a vékonycsőrű pólingról, mely az egyetlen ismert
videófelvétel a fajról (Videó: Andy Butler)

A pólingfélék és más gázlómadarak egyre nagyobb veszélyeknek vannak kitéve világszerte, és úgy tűnik, hogy sokan közülük a vékonycsőrű póling sorsára juthatnak (Pearce-Higgins et al). Ezeknek a veszélyeztetett fajoknak minden segítséget meg kell adni, ezért a kutatók a környéken járó madarászokat arra biztatják, hogy nyitott szemmel járjanak, hátha ők lesznek azok a szerencsések, akik megpillanthatnak egy vékonycsőrű pólingot. Minden jegyzet, fotó hasznára lehet a kutatóknak, mert ezek is segíthetnek visszaigazolni a most kapott eredmények hitelességét. A kutatócsapat minden információt szívesen fogad a következő email címen: nicola.crockford@rspb.org.uk. További információ és letölthető ismertető kiadvány a madárfajról az alábbi linkeken érhető el: LETÖLTHETŐ HATÁROZÓ LAP (angol nyelven), www.slenderbilledcurlew.net.

A szerző, Graeme Buchanan, gyakorló madarász, a brit Királyi Madárvédelmi Társaság vezető szakértője.

Az eredeti cikk: http://osme.org/content/where-did-slender-billed-curlews-breed

 

A fordítást köszönjük önkéntesünknek, Pálinkás Melindának!

 

A cikkben szereplő fajok: 

Vékonycsőrű póling (Grafika: Kókay Szabolcs)

 

Lilebíbic (Grafika: Kókay Szabolcs)