A területet két fő jelenség, a kiszáradás és a beerdősülés veszélyezteti, mindkettő ellen igyekeztünk szombaton tenni:

Zajlik a láprét becserjésedése, így ezeket a cserjéket vágtuk és hordtuk le a területről. Illetve, nagy mennyiségű avar, azaz túlzott mennyiségű szerves anyag halmozódik fel a területen, ami kedvez az inváziós fajok megjelenésének és az eredeti -tápanyag szegény környezethez szokott- lápi növényzet számára egyre inkább alkalmatlanná válik az élőhely. Csapatunk ettől az avartól is próbálta megszabadítani a területet, a munkánk eredménye leginkább a hatalmas kazlakkal közlekedő önkéntesek oda-vissza ingázásán, majd az erdő szélére kihordott avarosodott növényzet mennyiségén látszott.

A területen egyrészt az aszályt okozó klímaváltozásnak, másrészt egy korábban húzott vízelvezető ároknak "köszönhetően" egyre kevesebb a víz, így a nap másik csapásvonala a vízvisszatartás elősegítése volt. Ennek szellemében a területet lecsapoló központi árokba föld és kövek keverékével egy mini gátat hoztunk létre, mondhatni, kubikoltunk. Bár a kubikos talicskát leginkább csak űrtartalma miatt vettük igénybe, -a rendeltetésszerű használat ilyen zsombékos élőhelyen lehetetlen volt- de a fiúk legalább a kreatív énjüket is kiélhették. 

A munkát a terület főszereplői, a még virágzó védett kornistárnics, (ami az amúgy szintén védett, különleges életmódú szürkés hangyaboglárka lepke tápnövénye) és az őszi kikericsek kísérték figyelemmel, reméljük, hogy az ilyenkorra már elnyílt szibériai és pázsitos nőszirom, a fokozottan védett mocsári kardvirág és számos további védett növényfaj is hálás lesz, hogy élőhelyük kapott egy kis gondoskodást. Folyt. köv! 

A nap lezárásaként egy bőséges és finom estebéd következett, a desszert és hidratáció sem maradt el. A bensőséges kis találkozón új ismeretségek köttettek és a régi barátságok tovább erősödtek.

Vásony Petra, Kazi Róbert, Kun Zola