Idén április közepére vizes élőhelyeink állapota kismértékben javult a tél végéhez képest. Bár a 2025-ös év csapadékhiányosan indult, az őszi és téli csapadék elmaradása miatti szárazságot a márciusban érkező esőzések valamennyire képesek voltak ellensúlyozni. Így legalább a tavaszi madárvonulás során a vizes élőhelyek jelentős része még kitartott, fontos pihenő- és táplálkozóhelyként szolgálva a Kárpát-medencén átvonuló vízimadarak tömegeinek. A fokozottan védett cigányréce (Aythya nyroca) tekintetében a tavaszi szinkron „átlagos” számokat hozott. Idén április 11-14. között 113 önkéntes felmérőnk végzett felmérést 270 helyszínen, melynek során összesen 1991 cigányrécét figyeltek meg.

A közeli rokon barátrécével összehasonlítva a cigányréce tavaszi szinkronfelmérésein kevésbé volt jellemző az egyes évek közötti nagymértékű ingadozás a megfigyelt példányszámok tekintetében. Ez minden bizonnyal a két faj eltérő élőhely-használatának tudható be. Bár mindkét récefaj a bukórécék közé tartozik, a cigányréce láthatóan jobban alkalmazkodott a sekélyebb vízállású, kisebb kiterjedésű vízborításokhoz. Ezért aszályosabb tavaszokon a madarak a csekélyebb vízfelülettel rendelkező vizes élőhelyeket, például az agrárterületeken meghúzódó keskeny öntözőcsatornákat is szívesebben használják pihenésre és táplálkozásra. A barátrécék ezzel szemben inkább a mélyebb vizű, nagy kiterjedésű víztesteken gyűlnek össze ilyenkor, ahol nagyobb eséllyel kerülnek távcső elé egy országos számlálás alkalmával. Szélsőséges példája volt ennek a 2022. rekordaszályos év márciusi barátréce szinkronfelmérése, amikor a csapadékosabb években megszokott példányszámoknak több mint kétszeresét (18 000 pld.) számlálták felmérőink. Ekkor hangsúlyosan a Tisza-tó (8200 pld.) és a Balaton (3092 pld.) szolgált a kiszáradt vizes élőhelyekről behúzódó barátrécék legfontosabb pihenő- és táplálkozóhelyéül.

A cigányrécék vonulásuk során leginkább a Tisza menti halastavakat keresik fel, de az Alsó-Duna-völgy tavain is jelentős példányszámokat rögzítenek felmérőink. Ennek megfelelően a legnagyobb csapatokat idén a Hortobágyi-halastavakon (308 pld.), a Nagybaracskai-halastavakon (212 pld.) és a Hajdúszoboszlói-halastavakon (136 pld) figyelték meg.

Természetesen ezúttal is nagy köszönettel tartozunk önkéntes felmérőinknek, akik adatszolgáltatásukkal hozzájárultak munkánkhoz:

Babos Rita, Balaskó Zsolt, Balázsi Péter, Barna Péter, Bátky Gellért, Bécsy László, Berényi Zsombor, Bessenyei László Bence, Bodor Ádám, Bodzás János Sándor, Bognár Előd Szabolcs, Bognár Szabolcs, Borza Sándor, Bozsaky Bonifác, Cser Gábor Péter, Cserép György, Csibrány Balázs, Csonka István, Danku János, Dénes János, Dobos Balázs, Dudok Eszter, Ecsedi Zoltán, Emri Tamás, Engi László, Fenyves Ervin, Filep Attila, Fitala Csaba, Forgách Balázs, Forintos Viktor, Gál Lajos, Gál Szabolcs, Gebei Lóránt, Gilányi Gábor, Gyömbér Zsolt, Gyuricza András, Habarics Béla, Hanyicska Zsolt, Hegedűs Dániel, Horváth Csaba, Imre Kornél, Jantyik Péter, Kaposvári Marcell, Katona Gergely, Katona József, Kecskés József, Dr. Kelemen András, Kern Rolland, Kiss Ádám, Kiss János, Dr. Kiss Orsolya, Kiss Viktória, Dr. Kókai Károly, Koleszár Sándor, Konyhás Sándor, Dr. Kóta András, Kovács Gergely Károly, Laczkó Szabolcs, Lendvai Csaba, Lovászi Péter, Márton Marcell, Meiszterics Zoltán, Mészáros Csaba, Mikucza Zsolt, Molnár Ádám, Molnár Márton, Monoki Ákos, Mórocz Attila, Nagy Gábor, Nagy Gyula, Nagy Miklós, Nagy Tamás, Nagy Tibor, Németh Ákos, Nyáry Zsigmond, ifj. Oláh János, Őze Péter, Pálinkás Csaba János, Pitó Andor, Polgár Márta, Polyák Ferenc, Pompola Krisztián, Prager Csaba, Rottenhoffer István, Sári Gergő, Schmidt András, Selmeczi Kovács Márton, Seres Nándor, Simay Gábor, Simon Orsolya, Somogyi Balázs, Soós Bence, Szelle Ernő, Dr. Szép Tibor, Szilágyi Attila, Takács Ádám, Takó Miléna, Tamás Ádám, Tar István , Tar János, Tatai Sándor, Tihanyi Gábor, Timon Dávid, Dr. Tokody Béla, Tóth Imre, Tóth Kornél, Tőgye János, Ujfalusi Sándor, Utassy Bence, Veszelinov Ottó, Vig Bálint, Völgyi Sándor, Zöld Barna Mihály