2023.04.26
Bükki Helyi Csoport

Mit bogarász a madarász?

Talán még az MME Bükki csoport „bennfentesei” sem tudják, hogy már évek óta közreműködünk a nemzeti park területén folyó úgynevezett szapro-xilofág élőlények kutatásában.

Ezeknek a furcsa nevű lényeknek a neve azt tükrözi, hogy az életük a fákhoz kötődik. Ezen belül is leginkább a holt fák anyagát fogyasztják, ott is szaporodnak és többnyire az imágók (felnőtt egyedek) is ott töltik rövid életük jelentős részét. Főleg bogarakról van szó, olyanokról, mint a különböző pattanóbogár fajok, díszbogarak, fogasállú bogarak, szarvasbogarak, cincérek, virágbogarak, lisztbogarak, skarlátbogár vagy a bíborbogarak. Közülük kerülnek ki a „nagy halak”, az igazi ritkaságok, mint a remetebogár, kék pattanó, fogasállú bogarak és ritka cincérek.  Számukra az igazán idős, lehetőleg 200 év feletti erdőállományok az optimálisak sok álló és fekvő holt fával.

 


Skarlátbogár lárvája (Fotó: Szitta Tamás)

 


Egyre gyakrabban kerül elő az egykor ritkának számító cirpelő gyászbogár (Fotó: Szitta Tamás)

 


Éknyakú pattanó (Fotó: Szitta Tamás)

 


Tülkös szarvasbogár (Fotó: Szitta Tamás)

 


Nyolcpettyes virágbogár vázrészei (Fotó: Szitta Tamás)

 


Nyolcpettyes virágbogár lárvája (Fotó: Szitta Tamás)

 


Európai fogasállúbogár (Fotó: Szitta Tamás)

 


Kék pattanó (Fotó: Szitta Tamás)

De mégis hogyan kötődik ez a mi munkánkhoz? Úgy, hogy a mi madarász vizsgálódásaink egyik fő tárgya, a fehérhátú fakopáncs is olyan élőhelyeket szeret, mint ezek a bogarak! Ezek az „igazi” erdők, melyeknek állapota hasonlíthat az egykori, általunk sajnos szinte már nem ismert természetes erdőkhöz. Jó lenne, ha védett erdőterületeink ebben az irányban változnának és nem a manapság szokásos véghasználatok „eredményeit” találnánk szerte a Bükkben…

Mini expedícióink résztvevői BNPI dolgozók (MME tagok) és Kovács Tibor muzeológus, aki az élőlénycsoport talán legtapasztaltabb hazai kutatója. A munka során legritkább esetben kerül elő az imágó, vagy a lárva – gyakrabban valamilyen maradvány bizonyítja a jelenlétet. Az utóbbi években jelentős eredmények születtek, pl. a remetebogár újabb lelőhelyei kerültek elő.

 


A remetebogaras fánál (Fotó: Szitta Tamás)

 


A Halomvárnál (Fotó: Szitta Tamás)

Örülünk, hogy mindehhez hozzájárulhattunk! 

Szöveg: Szitta Tamás