Mit bogarász a madarász?
Talán még az MME Bükki csoport „bennfentesei” sem tudják, hogy már évek óta közreműködünk a nemzeti park területén folyó úgynevezett szapro-xilofág élőlények kutatásában.
Ezeknek a furcsa nevű lényeknek a neve azt tükrözi, hogy az életük a fákhoz kötődik. Ezen belül is leginkább a holt fák anyagát fogyasztják, ott is szaporodnak és többnyire az imágók (felnőtt egyedek) is ott töltik rövid életük jelentős részét. Főleg bogarakról van szó, olyanokról, mint a különböző pattanóbogár fajok, díszbogarak, fogasállú bogarak, szarvasbogarak, cincérek, virágbogarak, lisztbogarak, skarlátbogár vagy a bíborbogarak. Közülük kerülnek ki a „nagy halak”, az igazi ritkaságok, mint a remetebogár, kék pattanó, fogasállú bogarak és ritka cincérek. Számukra az igazán idős, lehetőleg 200 év feletti erdőállományok az optimálisak sok álló és fekvő holt fával.
Skarlátbogár lárvája (Fotó: Szitta Tamás)
Egyre gyakrabban kerül elő az egykor ritkának számító cirpelő gyászbogár (Fotó: Szitta Tamás)
Éknyakú pattanó (Fotó: Szitta Tamás)
Tülkös szarvasbogár (Fotó: Szitta Tamás)
Nyolcpettyes virágbogár vázrészei (Fotó: Szitta Tamás)
Nyolcpettyes virágbogár lárvája (Fotó: Szitta Tamás)
Európai fogasállúbogár (Fotó: Szitta Tamás)
Kék pattanó (Fotó: Szitta Tamás)
De mégis hogyan kötődik ez a mi munkánkhoz? Úgy, hogy a mi madarász vizsgálódásaink egyik fő tárgya, a fehérhátú fakopáncs is olyan élőhelyeket szeret, mint ezek a bogarak! Ezek az „igazi” erdők, melyeknek állapota hasonlíthat az egykori, általunk sajnos szinte már nem ismert természetes erdőkhöz. Jó lenne, ha védett erdőterületeink ebben az irányban változnának és nem a manapság szokásos véghasználatok „eredményeit” találnánk szerte a Bükkben…
Mini expedícióink résztvevői BNPI dolgozók (MME tagok) és Kovács Tibor muzeológus, aki az élőlénycsoport talán legtapasztaltabb hazai kutatója. A munka során legritkább esetben kerül elő az imágó, vagy a lárva – gyakrabban valamilyen maradvány bizonyítja a jelenlétet. Az utóbbi években jelentős eredmények születtek, pl. a remetebogár újabb lelőhelyei kerültek elő.
A remetebogaras fánál (Fotó: Szitta Tamás)
A Halomvárnál (Fotó: Szitta Tamás)
Örülünk, hogy mindehhez hozzájárulhattunk!
Szöveg: Szitta Tamás
