"Nekünk mosolyt csal az arcunkra a reggeli kelés után kikukkantani
a madáretetőbe, ahol olyankor már nagy a nyüzsgés!"
(bejegyzés az MME Facebook oldalán)

ÖSSZEFOLGALÁS

• Az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart. 
• Az ivó- és fürdővíz mellett a madaraknak adható eleségek három csoportba sorolhatók, ezek mellett mással ne kísérletezzünk, mert az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők:
  • magvak - elsősorban (fekete) napraforgó, amibe keverhető apró szemű köles;
  • gyümölcs - elsősorban alma, továbbá olyan szedhető bogyók, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa;
  • állati zsiradék - elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj, illetve cinkegolyó (lehetőleg nem hálós kiszerelésű.
• Az etető mellett itassunk is, pontosabban az etetést érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben, mert több faj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
• Áprilistól már nem szabad etetni, mert ez a fiókák tömeges pusztulását okozhatja.

Mikor etethetünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig, március végéig tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már október második felében elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama.

Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk (mivel a boltokban ilyenkor még nem kapható napraforgó, az állatkereskedésekben beszerezhető pintyeleség köles és a tört dió is tökéletesen megfelel), illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások.

Hazánkban szerencsére  továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetésére, ezért a költési időszak kezdetével, legkésőbb április közepén fejezzük be a kert madarainak etetését. Ennek okairól, és az etetési időszak zárásának szakmai kérdéseiről itt olvashat >>.

Az etetés folyamatosságáról

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban mélyen beépült a köztudatba, hogy "Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert a madarak bajba kerülnek." Szerencsére a helyzet messze nem ennyire rossz. Amint érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak. Ebből következően akkor is nyugodtan elkezdhetjük a tél elején az etetést, ha tudjuk, hogy még a szezonban el fogunk utazni, így lesz olyan időszak, amikor nem tudjuk újratölteni az etetőt.

Mivel etethetünk?

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ezért nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatóak (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa).

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

A legáltalánosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú (fekete) napraforgó, amibe apró magvakat is keverhetünk, de akár külön is kínálhatunk a madaraknak (Fotók: Orbán Zoltán).

A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön.

Természetesen ha ősszel rászánjuk az időt ezeknek a terméseknek a begyűjtésére, előkészítésére − nem baj, ha a mag héjtörmelékes, a madarak gond nélkül kiválogatják az ehető részeket − akkor akár jelentősen csökkenthetjük a madáretetés költségeit.

Alma és bogyós gyümölcsök

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, a legolcsóbb almával és a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk (alma), akasszuk (bogyók) bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány almát a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát és a bogyükat gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

Az almákkal "feldíszített" bokor sok faj: a cinegék (kék cinege balra lent), az áttelelő rovarevők (pl. barátposzáta), ...

Állati zsiradék 

Az olajos magvakhoz hasonlóan potenciális téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.

 

 

A faggyú és mag keverékből álló cinkegolyó tömeges kihelyezését különböző konténeres megoldások segítik (Fotók: Orbán Zoltán).

A vaj, a faggyú és a háj alkalmas cinkegolyó pótló madáreleség (Fotók: Orbán Zoltán). 

Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.

Egy-két órás, maximum egy-két napos időtartamra esetleg kitehető az etetőbe a madaraknak főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldség, amit elsősorban a rigók és rovarevők fogyaszthatnak. Tudni kell azonban ezekről, hogy romlékonyak (ezért tároljuk mi is hűtőben), ráadásul mivel a madarak nem is ismerik ezeket, a leggyakoribb eset, hogy nem is fogyasztják, ezért összességében nem érik meg a kockázatot.

A különböző madáreleségekhez kapcsolódó részletes tartalmak:

• Segítsük az etetők asztalközösségét! >>
• Cinkegolyó alternatívák >>  
• Etessük a verebeket is! >>
• Vonulás helyett áttelelő madarak az etetőn >> 
• Bagolyetető egérvár >>
• Telelő gólyák etetése >>
   

Mivel ne etessünk? 

SOHA NE ADJUNK SE AZ ÉNEKESMADARAKNAK AZ ETETŐBEN, SE A VÍZIMADARAKNAK KENYERET, KENYÉRMORZSÁT, PÉKSÜTEMÉNYT (POPCORNT, CHIPSET, ÉS HASONLÓ EMBERI FOGYASZTÁSRA IS CSAK MINIMÁLISAN JAVALLOTT TÁPLÁLÉKOT), MERT EZ GYAKORI ÉS NAGY MENNYISÉGŰ FOGYASZTÁS ESETÉN KÁROS, SŐT, KIMONDOTTAN VESZÉLYES SZÁMUKRA!

Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatja. Elvileg a csak alkalmilag és kis mennyiségben (a rendszeres kenyérrel etetés már pont nem ez a kategória!), és azonnal elfogyasztott (tehát még nem erjedt, nem penészes) kenyérfélék fogyasztása, például amit a buszmegálló verebei felcsipegetnek, nem ártalmas a madarakra. Pont a vízimadarak (egyébként teljesen felesleges és veszélyes) etetése kapcsán azonban látni kell, hogy ez az elvi megközelítés a gyakorlatban nem tartható.

Ne etessük a vízimadarakat!

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez.  Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat! Részletek >>

Etetőtípusok

A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

Talajetető

A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra szórjuk ki a magot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt is építhetünk. 

Nyitott és féltetővel védett talajetető megoldások (Fotók: Orbán Zoltán).

Ez azonban nem feltétlenül szükséges, ha a talajetető (és a szintén fedetlen etetőtálca) a munkahelyünkön vagy a lakóhelyünkön van, ahol akár naponta többször is el tudjuk távolítani az eleséget a madaraktól elzáró havat:

• Általános teendők a behavazott Madárbarát kertben >> 
• Rigó etetőtisztások kialakítása a hóban >>  

Tálcás etető

Hasonlóan egyszerű az etetőtálca, ami sekély faládától műanyag virágalátétig bármi lehet, a lényeg az, hogy a tálca aljára fúrjunk néhány 2-3 mm átmérőjű lyukat, ahol a hólé és az esővíz kifolyhat.

Műanyag virágalátét etetőtálca Madárbarát panel erkélyén  és Madárbarát kertben.

Magasabbra kihelyezett etetőtálca (Fotók: Orbán Zoltán). 

Dúcetetők

A rögzített etetők közé tartoznak a különböző dúcetetők és az ablaketető. A magtartóval felszerelt dúcetető előnye, hogy egyszerre akár 25 kg napraforgó is elfér benne, így ideális madárvédelmi eszköz olyan helyeken (például hétvégi telken, nyaralóban), ahol ritkábban fordulunk meg.

Az MME bolt számos etetőtípust is árusít, köztük az egy zsáknyi magot is befogadó dúc önetetőt (balra fent) és kisebb tálcás dúcetetőket is (Fotók: Orbán Zoltán).

Függő etetők

A függeszthető etetők is igen sokfélék lehetnek a szépen kidolgozott fa házikótól, a fémhálóból vagy műanyagból készült gyári önetetőkön át a kreatív kézimunkával készülő lopótök, kókuszdió és rögtönzött etetőkig (de a cinkegolyó is függő etetőnek tekinthető). Ezek mellett az alaptípusok mellett számos különleges alakú és feltöltésű etető is létezik.

Csapadéktól védett sátortetős...

...és apró magvakkal teli függő etetők

Ablak- és ablakpárkányetetők

Ezek az eszközök a társas- és panelházak lakóinak madárvédelmi munkájában különösen fontosak, de természetesen kertes házi környezetben is alkalmazhatóak.

Az MME jól bevált alaptípusa mellett több más ablaketető
megoldás is létezik...

... és ide tartozik a mini ablakpárkány madárvédelmi központ is
(Fotó: Dell Dorottya).

Tematikus etetőkertek

A harkályok, a küllők, a fakuszok, a csuszka és az ökörszem a hagyományos etetőknek általában csak ritka, alkalmi vendégei. Ha azonban olyan etetőkertet alakítunk ki számukra, ami figyelembe veszi különleges életmódjukat, akkor akár napi szinten is vendégül láthatjuk ezeket a madarakat is.

A "harkálykertről" itt, az "ökörszem-kastélyról" pedig itt olvashat (Fotó: Orbán Zoltán). 

Az etetők takarítása

A madarakat az etetők takarítottsága esztétikai értelemben nem, gyakorlati szempontból viszont nagyon is érinti, ezért érdemes hetente akár többször is fel- és kisöpörni ezeket.

A magyarázatot két irányból is meg lehet közelíteni: a madarak számára a téli túlélés legfontosabb feladata megfelelő mennyiségű táplálék megtalálása és elfogyasztása a rövid nappali órákban, a madarakat etető madárbarátok pedig nem csak segíteni, de gyönyörködni is szeretnének a madarakban.

Amenyiben az etető üres, akkor könnyű dolgunk van, hiszen egy pillantás elég ahhoz, hogy máris nyúljunk a vödörért vagy egyéb magmerő ibrikért, és máris orvosoltuk a problémát. Nagy madárforgalmú etetőkön – legyenek ezek akár a talaj-, tálcás vagy önetetők –, ahova egyszerre akár 5–10 kg magot is kiszórunk, gyakori probléma, hogy első ránézésre felöltöttnek látszik a rendszer, a madarak mégis megfogyatkoznak majd teljesen el is tűnek.

Ha ilyenkor az ujjaink között átpergetjük a magot, meglepődve tapasztaljuk, hogy az eleség gyakorlatilag csak maghéjból áll. A szárnyas kosztosok pedig azért maradoztak el, mert a hasznosítható táplálék fogyatkozásával egyre több időt kellene ennek felkutatásával, a mag(héj)halom átforgatásával tölteniük. Minél szigorúbb a tél, a madarak annál előbb hagyják ott az ilyen etetőhelyeket. Ez tehát egy újabb oka az etetők madárforgalom-változásának, amiről itt olvashat részletesen >>

Az etető kitakarítását követően el kell döntenünk, hogy mi legyen a maghéjhulladékkal? Mivel ez lebomló, szerves anyag, semmiképpen se dobjuk a szemetesbe, inkább szórjuk bokrok alá, ahol a talaj tápanyag-utánpótlását segíti.

Amennyiben nemcsak a madarak segítése, hanem megfigyelésük, fotózásuk is a cél, a komposztálót érdemes úgy elhelyezni, hogy az ablakból is rálássunk. Ilyenkor az ablaklesünkből a komposztáló madárforgalmát is szemmel tudjuk tartani, és akár meg is örökíthetjük.

Kötelező etetni a madarakat?

Nem.

A vadon élő állatok (az ember által szabályozott szaporodású és tartási környezetű házi- és társállatokon kívül az összes faj) stabil és önnfenttartó állományai csak ott élhetnek, ahol megtalálják alapvető életfeltételiket (táplálék, búvó- szaporodó- és pihenőhely). Az állatok, köztük a madarak vonulása éppen azért alakult ki, hogy az időszakos táplálékhiányt az élőlények át tudják vészelni. Egy veréb méretű énekesmadár is képes 24 óra alatt 1 000 km-t repülni, és ezt a sebességet akár több napon át, folyamatosan tartani.

Éppen ezért az énekesmadarak téli etetésének célja nem az életben tartásuk, hanem a közelünkbe csalogatásuk. Ennek két alapvető oka van:

1. a madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket;
2. a madarak jelenléte biológiai védekezést jelent az általuk az etetőhely közelében összeszedett gyommagvaknak, rovar- és kisrágcsáló-kártevőknek köszönhetően.

Az énekesmadár-etetésen tehát mindenkét fél, ember és madár egyaránt nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük!

Orbán Zoltán