Egy lista mind fölött

2025. június 12-én vált elérhetővé az AviList, a Földön előforduló madárfajok rendszertani besorolását tartalmazó legújabb fajlista. Ez az eddig használt különböző fajlistákat hivatott egyesíteni, egységes alapot nyújtva ezzel a világon dolgozó valamennyi ornitológusnak és természetvédelmi szakembernek. De miért volt eddig egyáltalán szükség több különböző fajlistára?
A madarak rendszertana iránt érdeklődők bizonyára felkapták a fejüket a hírre, miszerint a madarak esetében eddig használt különböző fajlistákat a taxonómusok egységesítik, hogy ezentúl csupán egyetlen hivatalos lista alapján történjen a világ madárfajainak besorolása. A közelmúltban megjelent AviList a madárfajok rendszerezésére szolgáló eddigi fő listákat szerkesztette egybe a taxonómia jelenlegi tudományos ismeretei alapján. Ez nem csupán a madarak rendszertanával foglalkozó kutatók számára jelentős hír, a természetvédelmi hatóságoktól kezdve az ökoturizmuson keresztül a „fajgyűjtéssel” szabadidős tevékenységként foglalkozó madármegfigyelőkig sokakat érinthet a változás.
Több fajlistát egyesít
A világ madárfajainak rendszertanában négy fajlista volt használatban mostanáig. Például a James Clements által kidolgozott rendszertan, az ún. Clements (The Clements Checklist of Birds of the World) az általánosan használt fajlista az amerikai kontinensen, így a Cornell Egyetem által működtetett adatgyűjtő felület, az eBird esetében is.
Ezzel szemben az európai ornitológusok számára a Nemzetközi Ornitológiai Bizottság (International Ornithological Committee) által kidolgozott rendszertan, az ún. IOC (IOC World Bird List) szolgál útmutatóként. Ennek megfelelően ezt a rendszertant követik az MME Monitoring Központja által működtetett adatbázisok (például Madáratlasz Program), a ritka madárfajok előfordulási adatait hitelesítő MME Nomenclator Bizottság, de még a minden hazai madarász polcán megtalálható európai madárhatározók is.
Elkülönítési eltérések
Az egyes fajlistákat folyamatosan frissítették a legújabb tudományos eredmények alapján. Bár mindig történtek kisebb-nagyobb változások, a különböző fajlisták tartalma túlnyomórészt megegyezik egymással. A fő különbségeket olyan fajok és fajcsoportok esetén kell keresni, ahol a fajlistákat összeállító szakemberek között nem volt egyetértés abban, hogy egy adott madárfaj térben elkülönülő populációja mikortól tekinthető törzsfejlődési szempontból önálló, külön fajnak.
Ezekben a több mint 10 000 madárfajt tartalmazó listákban az eltérések javát kisebb elterjedési területen – jellemzően szigeteken – előforduló madarak teszik ki. Emellett azonban olyan elterjedt fajokat is érinthet, melyekkel a hazai madármegfigyelők is találkozhatnak. Jellemző különbsége a Clements és az IOC rendszertanának a csörgő réce, melyet csak az utóbbi kezel önálló fajként, elkülönítve ezzel az amerikai kontinensen élő rokonától, a zöldszárnyú récétől.
A faj fogalma nem egységes
De miért is nem olyan egyértelmű a rendszertanban a faj fogalma? Ebben a kérdésben maguk a kutatók sem jutottak még megegyezésre, ezért a faj fogalmára is különböző definíciók léteznek.
A biológiai fajfogalom szerint a faj olyan élőlénycsoportot jelöl, melynek tagjai egymással zárt szaporodási csoportot alkotnak. Más szóval, az ugyanazon fajhoz tartozó élőlények egymással sikeresen képesek szaporodni és szaporodóképes utódokat létrehozni. A biológiai faj fogalmát rendszeresen próbára teszi a természetes hibridizáció jelensége, amely a legújabb kutatások szerint a madárfajok mintegy 10%-ánál előfordulhat. De az extrém nagy elterjedési területtel bíró, számos alfajjal rendelkező madárfajok esetében is problémás lehet a biológiai fajfogalom alkalmazása. A biológiai fajfogalom alapvetően a jelenkori reproduktív izolációt veszi figyelembe, kevésbé foglalkozik a csoport tagjainak törzsfejlődési történetével.
A molekuláris genetikai vizsgálatok térhódításával megjelenő filogenetikai fajfogalom ezzel szemben a faj kifejezés alatt egy evolúciós származási vonalat jelöl, melynek tagjait valamely öröklött tulajdonság(ok) egyértelműen megkülönbözteti(k) a többi élőlénytől. Ez az öröklött tulajdonság lehet a tollazat mintája és színe, lehet egy eltérő énekhang, de lehet akár egy egyedi nukleotid szakasz egy madár genetikai állományában. A filogenetikai fajkoncepcióban nehézséget okozhat annak megállapítása, hogy mekkora genetikai különbség esetén beszélünk két külön fajról.
A nemzetközi gyakorlati következmények
A faj fogalmának többféle értelmezése vezetett a különböző fajlisták létrejöttéhez, tudományos vonatkozása mellett pedig gyakorlati következményeit is láthatjuk az eltérő fajlisták használatának. Jó példa erre az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve (Birds Directive) és az USA Veszélyeztetett Fajok Törvénye (Endangered Species Act), melyek két különböző – IOC és Clements – fajlistát alkalmaznak a madárfajok esetében.
Növekvő igény az egységesítésre
A madarakkal foglalkozó szakemberek között egyre nőtt az igény arra, hogy egyetlen konszenzusos fajlistát használhassanak. Végül az egyes fajlisták közötti különbségek megszüntetését tűzte ki célul az a szakmai bizottság, melynek tagjai a mostanáig használt fajlisták szerkesztőinek (BirdLife International, Cornell Lab of Ornithology, American Ornithological Society, International Ornithologists’ Union, Avibase) képviseletében megalkották az AviListet. A rendszertan megalkotásához az ún. integratív fajfogalmat alkalmazták, amely a bizonyítékok széles skáláját (morfológia, viselkedés, ökológia, genetika, filogenetikai kapcsolatok, az utolsó genetikai fajképződés óta eltelt idő, biogeográfiai elterjedés, reproduktív izoláció) veszi figyelembe egy faj meghatározásakor.
Az AviList
Az AviList rendszertana 11 131 madárfaj 19 879 alfajából áll, melyeket 2376 nemzetségbe, 252 családba és 46 rendbe osztályoz. A rendszertant összeállító bizottság évente fogja frissíteni a fajlistát. Az eddig használatban lévő listák folyamatos felülvizsgálata befejeződik, az IOC és a Clements listáját 2026-ig a szerkesztők egy utolsó felülvizsgálattal végleg az AviListhez igazítják. Így előbb utóbb mindenkinek alkalmazkodnia kell a változáshoz, aki valamely eddigi ornitológiai fajlistát alkalmazta referenciaként.
Magyarországi változások
Az MME Nomenclator Bizottsága a ritka madárfajok előfordulási adatainak elbírálásánál 2019 óta az IOC rendszertanát alkalmazza, miután a hasonló bizottságok munkáját összefogó szakmai szervezet (Association of European Records and Rarities Committees) fajlistájának, az ún. AERC-Tac listának 2015-ben abbahagyták a frissítését. Ha az IOC listájának további felülvizsgálata megszűnik, az MME Nomenclator Bizottsága is az AviList rendszertanát fogja alkalmazni a továbbiakban. Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen változásokkal érdemes számolnia a madártan hazai művelőinek? Több fontosabb változás említhető:
- A hazánkban ritka fészkelő kormos varjú és az általánosan elterjedt dolmányos varjú több, mint 10 év után újra egy fajt alkot majd.
- Az egész Eurázsiában megtalálható csörgő réce pedig újra egy fajt alkot majd az amerikai kontinensen honos, az idén Magyarországon is megfigyelt zöldszárnyú récével.
- De a Nyugat-Palearktisz szélesebb területét látogató madarászok is szembesülni fognak változásokkal. Például a nyugati kékfú (Porphyrio porphyrio) és a szürkefejű kékfú a további Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában élő kékfú fajokkal egyetemben ismét ugyanazon fajhoz (kékfú / Purple Swamphen) tartozó alfajok lesznek. De a nemzetségnevek szintjén is számos változás történik majd az eddig megszokott rendszertanhoz képest.
Az MME adatbázisait (például Madáratlasz Program) használó madármegfigyelők számára nem jelent majd változást az AviList rendszertanára történő átállás. Bizonyos fajok esetében egyes alfajok rögzítésére eddig is rendelkezésre álltak ún. HURING kódok (pl. heringsirály, zsezse). Ennek megfelelően a dolmányos varjú és a kormos varjú megfigyelési adatait is külön fogja a továbbiakban rögzíteni a rendszer, ugyanazon madárfaj két alfajának tekintve őket. Az új, AviList alapján készülő teljes magyar WP (Western Palearctic / Nyugat-Palearktisz) listát a hazai Nomenclator Bizottság 2026-ra fogja kiadni.
Összefoglalás
Minden bizonnyal okoz majd nehézségeket a globális ornitológiában az új rendszertanra történő átállás. Végül azonban nagymértékben leegyszerűsíti a szakemberek munkáját egyetlen megegyezéses fajlista használata. Az átállás hivatalos folyamata ugyan sok időt fog még igénybe venni, ennek ellenére hasznosnak gondoltuk, ha időben tisztába kerülnek a hazai madármegfigyelők ezekkel a változásokkal. Az AviList a projekt weboldaláról letöltető és bárki számára hozzáférhető.