A tömeges mészárlás és befogás általában egyszerű gazdasági okokra vezethető vissza (feketekereskedelem, mezőgazdasági termények vagy haszonállatok – vélt vagy valós – védelme), de gyakran pusztán kedvtelésből vagy a trófeáikért irtják az állatokat. „Lelövés, csapdázás, hálózás, lépvesszőzés, mérgezés: a bűnözők kreativitása határtalan, ha természetkárosításról van szó. Zéró toleranciát várunk az elkövetőkkel szemben mind a hatóságok mind pedig a lakosság részéről” - mondta Boris Barov, a BirdLife Europe természetvédelmi igazgatója a konferencián.

A számos „madárpusztítási mód” közül kétség kívül a mérgezés okozza a legnagyobb természeti kárt, nem beszélve a komoly humán-egészségügyi kockázatáról. „1998 és 2010 között 977 védett és fokozottan védett madár esett bizonyítottan illegális mérgezés áldozatául, és a meg nem talált áldozatok száma ennek többszöröse lehet” – mondta Horváth Márton, az MME fajvédelmi csoportvezetője. A magyarországi mérgezéseknek a legnagyobb hatása a világszerte veszélyeztetett parlagi sasra volt. Az elmúlt hat évben 45 példány került kézre - 36 bizonyíthatóan, 9 feltételezhetően mérgezés következtében –, közülük mindössze 7 példányt sikerült gyógyultan szabadon engedni.

A parlagi sasok mellett többek között 65 rétisas, 12 kerecsensólyom és 271 egerészölyv is szerepelt az áldozatok között. A mérgezések mellett hazánkban is rendszeresen előfordul védett madarak lelövése és fészekbelövés is. Magyarország a madárcsempészet kedvelt útvonala is, szerencsére az elmúlt évtizedben több szállítmányt sikerült feltartóztatni. Az MME a napokban adott hírt arról, hogy egy hazánkban 2009-ben gyűrűzött kanalasgémet lőttek le a máltai Salina madárrezervátumban, korábban ugyan itt egy német gyűrűs halászsas esett a vadászok áldozatául.

Kapcsolódó oldalak

• Ismét lelőttek egy fokozottan védett madarat Máltán
  

Szász Péter
A fenti kis képen parlagi sas látható
(fotó: Bagyura János)