Természetes fészkelőhelyek

Az ősi időkben a partifecskék és a gyurgyalagok legjelentősebb fészkelőhelyeit a szabályozatlan folyók szakadásos partfalai jelentették, egyrészt ezek hatalmas kiterjedése miatt, másrészt a folyamatos megújulás, a használt szakaszok évről-évre történő beszakadása, megújulása miatt. A folyószabályozások következében ezek a természetes élőhelyek egész Európában eltűnőben vannak, az egyik legjelentősebb ilyen maradvány állomány a Felső-Tisza mentén található. A folyóparti fészkelési lehetőségek csökkenésével a partifecskéknek alternatív helyszínekre: dombvidéki löszfalak természetes szakadásaira, homok- és kavicsbányák mesterséges katlanjaiba, vízelvezető árkok oldalába, de akár földmunka-falakba váltottak át.

Ha nem a Tisza partján élünk

A mesterséges partifecske és gyurgyalag költőhely készítés egyik módja, ha 10-15 m hosszú, 1,5-2 m széles és 1,5 m mély, függőleges falú árkot készítünk. Ezt követően érdemes ökölnyi fészeküreg kezdeményeket mélyíteni az oldalfalakba, ami egyrészt vizuálisan vonzza a fecskéket, másrészt megkönnyíti a megkapaszkodásukat, az ásást számukra. Egy ekkora gödörtelepen akár 50-60 madár is megtelepedhet. Amennyiben ennél nagyobban gondolkodunk, akár komolyabb kolóniát is létrehozhatunk; az MME Dombóvári Helyi Csoportjának Pacsmagi Madárvártáján egy kisebb domb gépi átvágatásával alakítottunk ki gyurgyalag- és partifecske telepet.

Amennyiben tudomásunk van működő partifecske és gyurgyalag telepről, segíthetjük a madarak megmaradását, ha kora tavasszal a lejtősre erodálódott partfalakat függőlegesre faragjuk, illetve az így kialakított új felületeken fészekkezdeményeket alakítunk ki. Ilyen munkálatokról olvashat a Madártávlat magazin 2010/őszi számának 11. oldalán is itt >>. Ügyeljünk arra, hogy a beesés-, leesésveszélyt jelentő költőárkokat, a költődombok meredek szakaszait a balesetek elkerülése végett jól láthatóan jelöljük meg, kerítsük el, például 1,5 m magas karók közé kifeszített bálazsineggel.

Partfalfelújítás növényzettisztítással

A partifecskék és gyurgyalagok fészkelőhelyeit nemcsak az erózió, a feltölt(őd)és és a költési időszakban végzett illegális homokkitermelés fenyegeti, a növényzet felnövekedése ugyancsak élőhelyvesztést eredményez. Ezeknek a madaraknak növényzetmentes, szabad légi megközelítésű falfelületre van szükségük ahhoz, hogy költeni tudjanak. A növények nemcsak a be- és kirepülést akadályozzák, de a ragadozók (kígyók, patkányok, menyétfélék) feljutását is lehetővé teszi a fészkekhez.

Ahol ezt a körülmények, a tulajdonosi viszonyok és a biztonsági szempontok is lehetővé teszik, a földfalakat a sarjnövényzet visszavágásával egyszerűen és gyorsan (ahhoz képest, mintha a partfalat is nekünk kellene kialakítani) visszaadhatjuk a madaraknak. Különösen azokon a helyeken érdemes ezt megtennünk, ahol a bokrok és a fa sarjak mögött még láthatók az egykori fészeküregek. Ezeket a helyeket a madarak egyszer már belakták, ezért jó esély van arra, hogy az akadályok eltűnésével ismét birtokba veszik - ha gyorsak vagyunk, és egy-két héten belül megtesszük, akkor akár még az idén is.

A problémát többnyire nem a nehezebben eltávolítható nagyobb fák, a vastag fatörzsek okozzák - ezek legtöbbször amúgy is a faltól távolabb állnak és ezért nem kell kivágni őket -, hanem a költőhelyet elfedő vékonyabb újulatok és ágak.