A találkozó első háromnegyed órája a projekt bemutatásával telt, ezalatt a projektben részt vállaló partnerszervezetek képviselői adtak tájékoztatást az egyes részterületekről. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület képviseletében Lendvai Csaba röviden ismertette a helyszín, a Schmidt Egon Központ szerepét és az MME projektfeladatait, majd a projektvezető Fővárosi Önkormányzat

részéről Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze tartott átfogó prezentációt a LIFE Biodiverz Város projektről. Ezt követően Dr. Kiss Katalin, Fővárosi Csatornázási Művek vízrendezési csoportvezetője mutatta be a Mocsárost érintő vízgazdálkodási elképzeléseket, végül pedig az erdészeti beavatkozásokról adott tájékoztatást Rittling István, a Pilis Parkerdő erdészetvezetője.

A projekt általános bemutatásában elhangzott, hogy a Mocsáros értékes, mozaikos szerkezetű, természetközeli terület, amelynek megőrzése és helyreállítása a LIFE Biodiverz Város projekt egyik kiemelt célja. A beavatkozások nem csupán természetvédelmi, hanem klímaalkalmazkodási szempontból is fontosak: cél, hogy a terület jobban megtartsa a vizet a tájban, ellenállóbbá váljon a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, és olyan élőhelystruktúra alakuljon ki, amely hosszú távon is fenntartható. A bemutatott térképek és ábrák segítségével a résztvevők áttekinthették, hol és milyen jellegű beavatkozások várhatók: vízvisszatartás, erdőszerkezet átalakítás, inváziós növényfajok visszaszorítása, valamint őshonos fafajok egyedeinek visszatelepítése.

A prezentációkat egy este nyolc óráig tartó beszélgetés követte: a mintegy 50 fő érdeklődő környékbeli megfogalmazta kérdéseit, javaslatait, és a megjelent szakértők – az előadókon kívül a főváros és a kerület szakértői – legjobb tudásuk szerint megválaszolták ezeket. Mivel a találkozó ezen részéről videófelvétel már nem készült, a beszélgetés tartalmát az alábbi összefoglalóból lehet megismerni.

Vízgazdálkodással kapcsolatos felvetések

Felmerült, hogy a volt téglagyári területen található, rossz lefolyású árok miként képes kezelni a nagy záporokból érkező vízmennyiséget, illetve okozhat‑e visszaduzzasztást. A szakértők kiemelték, hogy a burkolt felületekről érkező csapadék is jelentős tényező, ezért a vízvisszatartás célzott szabályozása mellett a Mocsárosdűlő természetes záportározó funkciójának kialakítása és megtartása fontos szerepet kap.

Kérdés érkezett arra vonatkozóan, hogy a Schäffer‑árok vizének kivezetése szivattyúzással vagy kizárólag gravitációsan történik-e. A szakértők megerősítették, hogy a rendszer alapvetően gravitációs működésű, az Aranyhegyi-patak irányába történő lefolyással, míg a dunai árhullámok idején a visszatorlódás természetes jelenség.

A dunai árvízhez kapcsolódóan felmerült a buzgárok és lokális elöntések lehetősége is. A válaszok szerint a terület geológiai adottságai miatt ez nem jelent általános veszélyt, de a vízszintek monitorozása a projekt részeként folyamatos lesz.

A vizes beavatkozások kapcsán különösen nagy érdeklődés övezte, hogyan fog változni a Mocsáros vízháztartása, és milyen hatással lesz mindez a terület élővilágára és a környező ingatlanokra. Kiss Katalin részletesen ismertette, hogy a projekt nem tervez mesterséges vízpótlást – például a Csillaghegyi uszoda alatt található vízbázis bevonását –, mivel a Mocsárosdűlő értéke éppen a természetes vízháztartásban rejlik. Elképzelhető, hogy a mesterséges vízbetáplálás megzavarná ezt az egyensúlyt, és a szakmai álláspont szerint hosszú távon káros volna. A tervezett vízvisszatartás egyik fontos eleme, hogy a Schäffer-árokban egy 40–50 centiméter magas, szabályozott gát épül, amely nem akadályozza meg a víz átfolyását, hanem lassítja azt, időszakos vízmegtartást biztosítva. A hidrológiai vizsgálatok igazolják, hogy ez az intézkedés nem okoz káros visszaduzzasztást, és nem jár a környező ingatlanok elöntésének veszélyével.

A lakosság részéről több kérdés érkezett a nagy csapadékesemények és a dunai árhullámok hatásairól. A szakértők hangsúlyozták, hogy a gát kialakítása lehetővé teszi, hogy nagy vízhozam idején a víz át tudjon bukni rajta, így nem alakul ki veszélyes vízszint. Emlékeztettek arra is, hogy 2024 januárjában a területen annyi víz gyűlt össze, hogy korcsolyázni lehetett, mindez úgy, hogy nem érintett lakott területet – a projekt célja pedig éppen ennek a természetes állapotnak a visszahozása és stabilizálása legalább a nyár közepéig.

A korcsolyázás természetvédelmi hatására is rákérdeztek: elhangzott, hogy a befagyott vízfelület használata önmagában nem okoz jelentős károkat, ugyanakkor a part menti taposásra és a hulladékproblémákra oda kell figyelni.

A faunához kapcsolódó kérdések és válaszok

További kérdésként merült fel, hogy teljes elárasztás esetén veszélybe kerülhet‑e az elmúlt időszakban a hírekbe is bekerült különleges, fokozottan védett szöcskefaj, a magyar tarsza állománya. A szakemberek hangsúlyozták, hogy a projekt nem számol állandó vízborítással, hanem csupán szabályozott, időszakos vízvisszatartással, amely a faj élőhelyét nem veszélyezteti. A mozaikos élőhelyek – amelyek váltakozó nedves és száraz foltokból állnak – hosszú távon akár kedvezőbb feltételeket is biztosítanak számára. A szúnyogokkal kapcsolatban a szakértők kiemelték, hogy a természetvédelmi területen nincs lehetőség vegyszeres gyérítésre, és ökológiai szempontból ez nem is indokolt, mivel a szúnyogok fontos táplálékforrásai madaraknak és denevéreknek. A lakosság által érzékelt szúnyogprobléma elsősorban nem a nagy, természetes vízfelületekből ered, hanem a kertekben, udvarokban gyűlő apró pangó vízterekből. A kecskebékák visszatérése pedig jó eséllyel várható, ha stabilabb, tartósabb vizes élőhelyfoltok alakulnak ki, mivel ezek a faj szaporodásának nélkülözhetetlen feltételei.

Erdőalakítási kérdések

A résztvevők tájékoztatást kértek az idegenhonos és az inváziós fafajok visszaszorításáról is, amely a projekt egyik fontos célkitűzése. A beavatkozások során az idegenhonos fajokat fokozatosan cserélik le őshonos, elegyes faállományra. Lakossági véleményként elhangzott, hogy a nyárfasor kitermelése érzelmileg megterhelő, hiszen drasztikus változást jelent a táj megjelenésében. Rittling István részletes szakmai indoklással magyarázta el, hogy a jelenlegi nemesnyár faültetvény rövid életciklusa miatt a teljes megújítás elkerülhetetlen lenne a közeljövőben. Ha ez nem most, egy tervezett és ellenőrzött beavatkozás keretében történik meg, akkor később sokkal drasztikusabb beavatkozásra, tarvágásra lenne szükség. A LIFE-projekt lehetővé teszi, hogy fokozatos, ütemezett erdőátalakítás valósuljon meg, amelynek eredményeként egy ellenállóbb, fajgazdagabb, elegyes erdő jön létre mintegy 15 őshonos fa és cserjefaj visszaültetésével. A fafajok között kiemelt szerepet kap a szürke és fekete nyár, valamint a fűz, éger fajok, juhar fajok, kőris és tölgy fajok, illetve olyan őshonos cserjék, mint a galagonya vagy a vadrózsa. A szakemberek válasza szerint a faállomány természetes záródása 5-10 éven belül fokozatosan helyreáll, és hosszabb távon egy sokkal változatosabb, klímareziliens erdő fejlődik ki.

Több kérdés irányult arra, hogy mi történik az új erdővel az ültetést követő években, különös tekintettel az őshonos fafajok klímaváltozással szembeni érzékenységére. A szakértők kifejtették, hogy az erdőszerkezet kialakulása hosszabb folyamat, de az elegyes faállomány és a megfelelő fafajválasztás nagyobb ellenállóképességet biztosít.

Biztonsági aggályként merült fel, hogy a lékek szélén álló vastag fák hajlamosabbak lehetnek-e a széldöntésre a lakóházak irányába. A szakemberek válasza szerint erre a tervezés során külön figyelmet fordítottak, és szükség esetén további beavatkozások is elvégezhetők. Felmerült továbbá, hogy hová lehet bejelenteni a kidőlt fákat vagy egyéb erdőterületi problémákat. A tájékoztatás szerint közterületen a FŐKERT, erdőterületen pedig a Pilisi Parkerdő vagy az Erdészeti Hatóság az illetékes.

A lakosság kérdésére válaszolva a szakemberek kitértek a vadkárok kérdésére is: a vaddisznók a facsemetéket nem túrják ki, a nagyobb veszélyt az őzek jelentik, amelyek a fiatal hajtásokat rágják. Emiatt ideiglenes védelemre lehet szükség, amíg a csemeték kellően meg nem erősödnek. Emellett több kérdés érintette a talaj szennyezettségét és az egykori hulladéklerakás örökségét. A szakértők elmondták, hogy a felszínen lévő illegális hulladék döntő részét már eltávolították a területről, valamint hasonlóan tesznek a munkálatok során felszínre kerülő hulladékkal is.

A lakossági kérdések között szerepelt a Schäffer‑árok mentén található sitt és egyéb hulladék eltakarításának ütemezése. A szakértők jelezték, hogy a takarítás folyamatos, azonban a mélyen fekvő hulladékrétegek teljes felszámolása nem reális, ezért természetközeli talajremediációs módszerek alkalmazására kerül sor.

A projekt előrehaladásához kapcsolódó kérdések

Felmerült a LIFE projekt három projektterületén (Őrmező, Tétényi-fennsík, Mocsáros) zajló munkálatok ütemezési kérdése. Mint a válaszban elhangzott, a három területen párhuzamosan kerül sor a projekt megvalósítására.

A fórum zárásaként a szervezők kiemelték, hogy a lakossággal való rendszeres párbeszéd a projekt fontos alapelve. Hangsúlyozták, hogy a Mocsáros különleges táji és ökológiai értékeit csak úgy lehet hosszú távon megőrizni, ha a természetvédelmi célok, a klímaalkalmazkodás és a helyiek igényei összhangba kerülnek. Éppen ezért a következő években is sor kerül majd hasonló találkozókra és egyéb módokon is megszólítják majd az érdeklődőket. Az ilyen lehetőségekről is hírt ad majd a projekt hivatalos honlapja és a kerületi projektoldal.