A napokban jelent meg egy tudományos cikk, amely a költési időszakban végzett európai állandó ráfordítású gyűrűzés (European Constant Effort Sites - EuroCES) 2000-2021 közötti, speciális madárgyűrűzési adatait felhasználva, kontinentális léptékben vizsgálja ezt a kérdést 10 ország, 33 madárfajának, 1,2 millió adat alapján. 

A CES-módszertan a klasszikus - a tavaszi és az őszi madárvonulást monitorozó - madárbefogás- és gyűrűzéstől abban tér el, hogy itt a munka kimondottan a költési időszakban zajlik, a fészkelő madarak védelmét szem előtt tartva azonban csak hosszú időközönként megismételt, rövid ideig tartó mintavételezéssel:

• április 15 – július 13. között;
• tíznaponként (összesen kilenc alkalommal);
• alkalmanként maximum 6 (minimum 4) órán keresztül;
• mindig ugyanott, ugyan annyi befogóháló segítségével.

A projektben a világ harmadik legpatinásabb, 1908-ban indult madárgyűrűzési múltjával rendelkező Magyarország is részt vett a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Madárgyűrűző Központja révén. 

A kutatók a szaporodási siker és a felnőtt egyedek túlélésének szerepét elemezték, valamint azt, hogy ezt miként befolyásolta a költési időszak átlagos hőmérséklete, a vonulási stratégia, valamint a költőhely (erdő vagy nádas). 

Az eredmények azt mutatják, hogy az európai énekesmadaraknál a felnőtt egyedek túlélése fontosabb mozgatórugója az éves populációváltozásnak, mint a költési siker. Ennek szerepe még erősebb a nagy távolságra vonuló fajok esetében. 

Magyarázatul hozzátehetjük, hogy mindez egyfajta evolúciós dilemmát is jelent. A fiókanevelésbe tett idő és energia – például évente több fészekalj vagy minél több fióka felnevelése – csökkenti a vonulás vagy a telelés túlélésének esélyét a szülőknél, mert gyengébb kondícióban vághatnak neki a vonulásnak vagy a telelésnek. 

Kevesebb fióka felnevelésével ugyan javul a szülőmadarak túlélési esélye, de ha magas a fiatal madarak pusztulási aránya (márpedig tapasztalatlanságuk és gyengébb fizikai adottságaik miatt magas, 60-90% között alakul!), akkor hosszabb távon az utódok hiánya miatt csökken a faj állománynagysága is. Kisarkítva is meg lehet fogalmazni: az utódnevelés vagy a szülői túlélés a fontosabb? 

Nyilván egy bonyolult egyensúlyról van, és a faj szintjén egyik sem nélkülözhető, ráadásul akár évente változik a képlet, például az időjárás hatására. Az emberi tevékenységek miatt gyorsan változó élőhelyek és a klímaváltozás viszont még fontosabbá teszi, hogy az ilyen eredményeket is figyelembe vegyék a természetvédelmi intézkedések kidolgozásában, különösen a nagy távolságra vándorló énekesmadarak esetében. 

A hazai kutatók munkáján is alapuló teljes cikk itt olvasható: Adult survival has a stronger role than productivity in the annual population change of European songbirds 

Ezúton is köszönjük a több tucat hazai CES gyűrűzési pontot üzemeltető gyűrűző és segítőik közreműködését!