Hírek a nagyvilágból - A kihalás széléről megmenekült tarvarjú
Tarvarjú (Fotó: edition.cnn.com)
Az egykor Európában, Ázsiában és Afrikában is előforduló madár 300 évvel ezelőtt teljesen eltűnt Európából, szokatlan megjelenése miatt a róla készült korábbi ábrázolásokat a képzelet szüleményének tekintették. Az ókorból még saját hieroglifája is ismert, amely jelentése "szellem" (akh). Az 1990-es évek végére a vadászat, az élőhelyek pusztulása és egyes növényvédő szerek helytelen alkalmazása miatt vadon élő állománya 59 párra csökkent. Ezt a Marokkó területén megtalálható kis populációt kitartó természetvédelmi erőfeszítésekkel sikerült 500 egyedre növelni, így 2018-ban a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján átkerülhetett egy alacsonyabb veszélyeztetettségi kategóriába. Egy egyedülálló visszatelepítési program eredményeként a tarvarjú (Geronticus eremita) nagyjából 270 madárból álló populációja irányított vándorlással újra megtelepedett Európában is.
A tarvarjú sziklás helyeken fészkel, valamelyest alkalmazkodott a városi körülményekhez is: eredeti költőhelyéhez hasonló falakon, pl. várromokban is megtelepedhet. Főként rovarokkal, lárvákkal és férgekkel táplálkozik, de e téren is képes alkalmazkodni az emberi környezethez.
A Marokkó nyugati partján 1991-ben létrehozott Souss-Massa Nemzeti Park alapvető fontosságú volt a megmaradt vadon élő állomány fészkelő- és táplálkozóterületeinek védelmében, a faj megfigyelésére 1994-ben célzott kutatási program is indult. A Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint a marokkói populáció jelenleg stabil.
A marokkói állomány nem vonul, a törökországi és szíriai populációk viszont több ezer kilométeres vándorlásukról voltak híresek Etiópián, Eritreán, Szudánon, Szaúd-Arábián és Jordánián keresztül. Ezek az 1900-as évek folyamán jelentősen megfogyatkoztak, 2015-ben pedig már egyetlen madár sem tért vissza a vonulás után Szíriába, így a fajt regionálisan kipusztultnak tekintették.
Európa déli részén a tarvarjú a 16. századig jelen volt, az elmúlt évtizedekben több program is indult a kontinensre történő visszatelepítése érdekében. Egy 2004-ben Andalúziában indult kísérlet során kézzel nevelt fiókákat próbáltak fokozatosan visszavadítani, szabadon engedni.
Ausztria és Németország területén egy másik visszatelepítési program is indult, Johannes Fritz osztrák biológus vezetésével a Waldrappteam kutatócsoport 2003-ban megkezdte a fogságban tartott madarak visszaengedését a természetbe. Ezek azonban nem ismerték a vándorlási útvonalat, így az 1996-os "Fly Away Home" című film mintájára, ahol egy tinédzser egy sárkányrepülővel libacsapatot vezet, Fritz kitalálta, hogy egy ultrakönnyű repülőgéppel vezessék el a csapatot, így tanítva meg az utat a madaraknak.
Az állomány 2023-ra közel 270 példányra gyarapodott. A vonulás augusztus-szeptember folyamán történik, az útvonalat 2023-ban környezeti tényezők miatt úgy módosították, hogy Spanyolország helyett Olaszországban végződjön.
Mára már az egyedek jelentős része képes megtenni az utat emberi vezetés nélkül is a két terület között. A tarvarjút azonban továbbra is veszélyezteti a növényvédő szerek használata, az orvvadászat (2023-ban a vándorló populáció 17%-a ennek következtében pusztult el), valamint az éghajlatváltozás, amely befolyással van a vonulás időzítésére és arra, hogy a vonulás során milyen időjárási tényezőkkel kell szembenéznie a madaraknak.
