A kommunikációról röviden

A kommunikáció egyik egyszerűbb meghatározása szerint egy egyed valamilyen jelet (pl. hangot, illatot, fényt) bocsát ki, amely egy csatornán keresztül a vevő egyed(ek)hez kerül. Ez a jel az azt leadó egyed belső állapotáról vagy a környezetről hordoz információt. Az információ pedig a bizonytalanság mértékének csökkenését jelenti, amely nyomán a vevő egyed megváltoztathatja a viselkedését. Mit jelent ez a madarak esetében?

Köztudott, hogy a madarak színezetének sokszor fontos szerepe van a párválasztásban. Ez a vizuális kommunikáció egy példája. A madarak érzékei közül azonban a látás mellett a hallás is igen fejlett, így nem meglepő, hogy jelentős náluk a hanggal történő kommunikáció is. A hangokat közvetítő csatorna, esetükben a levegő, nagyban meghatározza a hangadás egyes tulajdonságait. Az énekesmadár hímek – a költési időszakban jellemző, sokszor különlegesen szép és bonyolult – strófázásán kívül vannak a fajokra jellemző riasztó- és kapcsolattartó hangok is. Ezeket a tojók is hallathatják, költési időszakban és azon kívül is. A veszélyt jelző hangok általában rövid hullámhosszúak – tehát magasak – és rövidek is, így nehezen lehet meghatározni, pontosan honnan érkeznek. A jelzést leadó madár rejtve maradhat. Ez fordítva is igaz lehet: a fa csúcsán hosszan strófázó hím a rátermettségét bizonyítja kockázatvállalásával.

Őszi ének, téli ének

Őszi éneke nem csak Charles Baudelaire, francia költőnek van. Egyes madárfajok nyár végén, ősz elején újra énekelni kezdenek. A madarak éneke bonyolult szabályozás alatt áll, amelyben hormonális változások, illetve ezeket előidéző környezeti hatások (pl. a fény hullámhosszának változása) is szerepet játszanak. A költési időszakon kívüli éneket számos kutatás vizsgálta, a jelenségnek több oka lehet. Szerepe lehet a következő tavaszi területfoglalás előkészítésében, de – mivel a madarak éneke öröklött és tanult elemekből tevődik össze – feltételezhetően a hímek ilyenkor gyakorolják is az éneket. A nálunk is fészkelő, hosszú távú vonuló nádirigók (Acrocephalus arundinaceus) a telet Afrikában töltik, ahol a hímek énekelnek! Szükségük is van gyakorlásra, mert egyszerű színezetük nem játszik jelentős szerepet párválasztáskor, összetett énekük annál inkább!

Vannak olyan fajok, amelyeket itthon is hallhatunk télen strófázni, bár ezek a strófák gyakorlott fül számára egyszerűbbnek, visszafogottabbnak tűnhetnek a megszokottnál. A vörösbegy (Erithacus rubecula) részleges vonuló, a télen hazánkban látható példányok általában észak felől érkeznek, nem azonosak a nálunk fészkelőkkel. Ilyenkor feltételezhető, hogy a táplálkozási területeiket jelzik énekükkel, és előfordul, hogy a tojók is énekelnek!

Érdemes figyelni télen az ökörszem (Troglodytes troglodytes) énekére is. Ezek a madarak szintén részleges vonulók, és ilyenkor behúzódhatnak a települések közelébe. A csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita) vonulási stratégiája nagyon változatos, késő ősszel is találkozhatunk vele Magyarországon. Ilyenkor táplálkozóhelyét jelzi énekével, amelyről hangutánzó nevét is kapta.