A kis csér (Sternula albifrons) mindig nagyon ritka költőfaj volt Magyarországon. Bár ritka átvonulóként rendszeresen fel-feltűnik a nagyobb tavaink környékén (Fertő-tó, Balaton), valamint a nagyobb kelet-magyarországi halastavainkon (szegedi Fehér-tó, Hortobágy-halastó), a hazai költő-állományt az az egy-két pár madár jelenti, amely a Dráva kavicszátonyain próbálkozik költéssel bizonyos években. Sajnos a vízállás gyors emelkedése gyakran elmossa a tojásaikat, így a sikeres költés nagyon ritka.
Bővebben

Június 10-én jelent meg először két kis csér a térségben, a mórahalmi Nagyszéksós-tavon. Költeni ugyan nem maradtak, de a párban történő megjelenésük mindig érdekes az év ebben a szakában.

Külön érdekesség, hogy ekkor már két kacagócsér (Gelochelidon nilotica) is tojásokon ült azon az élőhelyen, amely szintén kiemelkedő madártani érdekesség. 
Néhány nappal később a tömörkényi Csaj-tó egyik lecsapolt halastaván jelent meg 2 kis csér, amelyek már fészkelésre utaló jeleket adtak: a hím madár halakat adott ajándékba, utána párzást lehetett megfigyelni, később a madarak már fészkelőcsészét kapartak a zátonyon.

2024. június 27-én az MME Csongrád Megyei Helyi Csoportjának munkatársai kotló kis csért figyeltek meg a zátonyon. A madarak felváltva kotlanak, a váltáskor jól látszott a három tojás, amelyeket a kotlást átvevő madár megigazgatott, mielőtt visszaült volna volna azokra.

A fészek egy zátonyon található, tucatnyi küszvágó csér és gulipán is fiókákat nevel a közvetlen szomszádságban.
Reméljük sikeresen ki fognak repülni a kis csér-fiókák és rendszeressé válhat itt a fészkelés, annál is inkább, mert ezeknek a szép madaraknak két évvel ezelőtt már volt itt egy költési kísérlete, amely akkor sajnos nem sikerült.