Nyomkövető eszközök működése

A 100-125 gramm testtömegnél nagyobb madárfajok esetében a napjainkra már akár 5 gramm tömegű műholdas adók, GPS-GSM, GPS-UHF jeladók alkalmazása a fő vizsgálati módszer, amelyek révén pontos, időben tervezhető és kivitelezhető módon tárhatók fel a vonulási útvonalak, telelési területek.

A 100 gramm alatti, legnagyobb számban előforduló madárfajok esetében a geolokátor módszere vált a vonulási és telelési területek hatékony és közvetlen vizsgálati technikájává, amely a klasszikus madárgyűrűzési módszerhez képest nagyságrendekkel hatékonyabb módon, néhány év alatt teszi lehetővé vizsgált populációk vonulási/telelési területeinek feltárását.

Napjainkban kezd megindulni a kisméretű (0,3-2,0 gramm) rádióadók és a vonulási/telelési területen telepített, számítógépes hálózatba kötött vevők alkalmazása (pl. MOTUS.ORG), amely módszer, a következő években a nemzetközi űrállomásra telepítendő vevővel kiegészülve lehetőséget adhat az adókkal ellátott kistömegű fajok egyedeinek közvetlen követésére.

Geolokátorok

A geolokátor a nappalok/éjszakák hosszát, illetve a nappali időszak kezdetét és végét érzékeli és raktározza el memóriájában. Az adatokból egy algoritmus segítségével, a műholdas jeladóknál kisebb pontossággal, de közelítőleg visszanyerhető, hogy merre járt a jelölt egyed a vizsgált időszakban. Előnye, hogy rendkívül kis mérete miatt sok fajra feltehető, ugyanakkor az adatok kinyeréséhez általában vissza kell fogni a jelölt egyedet, azaz a kezünkben kell ismét tartanunk a kis eszközt. Jellemzőiből fakadóan több éven keresztül is működőképes lehet.

Műholdas technológián alapuló jeladók

Az Argos-rendszerű nyomkövetők esetén a rádiójelek alapján, a műholdakon elhelyezett vevők (Argos-rendszer) jeleiből a Doppler-elv segítségével határozzák meg a jeladó helyzetét. Az Argos-rendszerű jeladók előnye, hogy a jeladók nagyon kicsik – a legkisebb 2 g, azaz a 3%-os szabályt (lásd következő lecke) alapul véve egy kb. 70 g-os madár már jelölhető vele – és a Föld bármely pontján látják őket a műholdak. Hátrányuk a Global Positioning System (GPS) rendszerekhez képest a nagy pontatlanság, és az Argos-rendszer használatának (a már felrakott jeladóról folyamatosan érkező adatoknak) a magas költsége.

GPS-alapú nyomkövető eszközökben a közös pont a GPS-műholdak segítségével történő helymeghatározás. A különbség az adatok elküldésére használt kommunikációs útban rejlik. A legegyszerűbb és legkisebb (1 g) GPS-alapú rendszerek – GPS data logger-ek – csak rögzítik a GPS-adatokat, amelyeket azután számítógéphez csatlakoztatva kell letölteni az eszközről. Ehhez vissza kell fogni a jelölt egyedet.

A GPS–GSM-alapú rendszerek az adatokat a GSM-hálózaton keresztül küldik el egy online adatbázisba. E kommunikációs mód költségei jóval alacsonyabbak, mint az Argos-rendszer használatának költségei, viszont értelemszerűen az eszköz csak olyan helyről tud kommunikálni, ahol van lefedettség. Amikor a hálózat nem elérhető, a jeladók belső memóriájukban tárolják az adatokat, és amint a madár visszatér a GSM-rendszer által lefedett területre, visszamenőleg elküldik azokat. Az eddigi tapasztalatok alapján az Afrikát megjárt, ilyen rendszerű eszközzel jelölt madarakat szinte végig probléma nélkül lehetett követni útjuk során. A legkisebb GPS–GSM-eszköz tömege jelenleg 15 g.

GPS GSM

GPS-GSM nyomkövető eszköz böjti récén

A GPS–UHF-rendszerek lényege, hogy a jeladó az adatokat rádión – Ultra High Frequency (UHF) – keresztül továbbítja egy vevőegységre. A rendszer előnye, hogy egészen kis jeladók építhetők – jelenleg 4,5 g-os a legkisebb –, mégis nagyon pontosak a GPS-rendszernek köszönhetően, és nincs rendszerhasználati díj, csupán a vevőt kell egyszer megvásárolni. További előnye, hogy rádión keresztül egyszerűen lehet nagyobb mennyiségű adatot továbbítani, így akár egyperces felbontásban is megismerhető a jelölt egyed mozgása. Ugyanakkor a letöltéshez a jelölt egyedtől egy bizonyos távolságon belül kell lenni (ez optimális esetben pár kilométer, de a gyakorlati tapasztalatok szerint inkább néhány száz méter). Emiatt fiatal, kóborló madarak követésére nem alkalmas a rendszer, de például tökéletes a költésben lévő, a fészekhez rendszeresen visszatérő kifejlett madarak területhasználatának megismeréséhez.

A GPS–GSM–UHF-rendszer a fenti két rendszer kombinációja, ami egyesíti e rendszerek előnyeit és hátrányait. Legnagyobb előnye, hogy a GSM-rendszeren keresztül online látható a jelölt egyed helyzete, majd a helyszínen letölthetők a részletes adatok a vevőegység segítségével. A legkisebb kombinált egység tömege 17 g.

A jeladók általában napelemmel biztosítják a jelek sugárzásához szükséges energiát, azaz akár több éven keresztül is működőképesek lehetnek. Típustól függetlenül minden jeladóban van egy akkumulátor. Jellemzően minél kisebb egy jeladó, annál kisebb az akkumulátora, és annál kevesebb energiát tud leadni, vagyis annál hamarabb merül le. Ahhoz, hogy mégis tartósan működni tudjon, az akkumulátort napelemmel kombinálják, ami visszatölti az akkumulátort. 

A jeladós technikák hátrányai:

A jeladó minden esetben negatívan befolyásolja a madár túlélési esélyeit.

Nagyon költségesek, 5-10 darab jeladó már milliós kiadást jelent.

A legtöbb jeladó élettartama mindössze 2-4 év.

Előnyök:

Sokkal több és részletesebb adat gyűjthető.

I am ready