Jégvilág - Most látható a természetben

Amikor megérkezik az igazi téli idő, az ablakon kinézve a fehér takaró alatt alvó természetet látjuk. Azonban, ha kicsit hosszabban szemlélődünk – esetleg kirándulni indulunk – e nyugodt, csöndes álom képét rögtön színesen villanó mozdulatok, hangok törik meg. 

Zúzmara hullik a faágról egy cinke rebbenése nyomán, varjak károgása hangzik a fák felett, a mókus diót csen a madáretetőből. Közeledtünkre egy rigó figyelmeztető kiáltással ugrik a sűrűbe.

Téli erdő (Fotó: Potyó Imre)
 

Az erdő fagyos talaján sem áll meg az élet: milliónyi, szabad szemmel nehezen megfigyelhető parány ilyenkor is munkálkodik a szerves anyagok lebontásán. Megfelelő felszereléssel, kitartással és ügyességgel láthatóvá válik a jégkristályok e csodálatos világa is. Ez az alig milliméter nagyságú aranysárga gömböc az ugróvillások (Collembola) közé tartozik.

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)
 

Az ugróvillások az ízeltlábúak egy, a hétköznapi ember számára kevéssé ismert csoportja, pedig a Földön sok ezer fajuk él - közülük elméletileg hazánkban is több százat megfigyelhetnénk. De hol keressük őket? Bárhol, ahol talaj van.

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)
 

Ezek a parányi lények ugyanis a talaj "mezofaunájába" tartoznak (tehát nem ők a legkisebbek!). Jelentős szerepük van annak tápanyagforgalmában, valamint a - növényekkel szoros együttműködésben élő - gombák terjesztésében. 

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)
 

Ha nem vágyunk szélsőséges időjárási körülmények közé, de tartunk cserepes növényeket a lakásban, és öntözéskor apró, fehér pontok másznak, ugrálnak a nedves virágföldön, akkor is megtaláltuk néhányukat!

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)
 

Nevüket egy különleges képletről kapták, amely mozgásukat segíti: az ugróvilla a potrohukon található, villaszerű képződmény. Ehhez, szintén a potrohon, társul egy kis akasztó is. Mikor testüket összehúzzák, a villa kipattan az akasztóból, előre lökve tulajdonosát. (Persze, ahogy azt a természet sokszínűségétől megszokhattuk, ez a képlet sem minden fajuknál van meg, vagy működőképes.)

Sminthurinus aureus (Fotó: Potyó Imre)
 

A hidegre nem érzékenyek, ha nagyon keményre fordul az idő, akár meg is fagyhatnak, aztán az olvadással újra munkához látnak. Az előbbi villásgömböc rokona, ez a hosszúcsápú ugróvillás éppen egy több milliméter magas jégfal megmászásán fáradozik.

Orchesella flavescens (Fotó: Potyó Imre)
Orchesella flavescens (Fotó: Potyó Imre)
 

De ha nagyító és profi fotós felszerelés nélkül indulunk kirándulni, akkor se keseredjünk el, mert sötét színével és egy millimétert meghaladó méretével ez a „gleccserbolha” már egy átlagos kiránduló számára is könnyedén észrevehető a havon. Szintén az ugróvillások rokonságába tartozik.

"Gleccserbolha" (Fotó: Potyó Imre)
 

Induljunk útnak bárhogy, a téli táj minden nagyításban rengeteg szépséget tartogat.

Jégvilág (Fotó: Potyó Imre)


Reméljük, hogy a havas kezdés és gyors olvadás után lesz még hó az idén! Kellemes téli barangolást kívánunk!

Dr. Benedek Veronika