2012.09.30
Tápió-vidéki Helyi Csoport

Peledömping a kókai odútakarító túrán

Az ősz az odútakarítás fő időszaka, ezért is hirdette meg ismét az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportja a szokásos, munkával egybekötött odúnéző túráját Kókára. Nem voltunk sokan, de azoknak, akik eljöttek, remek élményben volt részük a nyarat idézően meleg szombati napon, mivel a kókai odúk többsége ősszel sem üres − rengeteg kisemlős használja ezeket ilyentájt a téli álom előtti átmeneti szállásnak.

 

A kirándulás során a településen és környékén nagy területre kihelyezett, sok százas kókai odútelep mintegy harminc odúját ellenőriztük és ezek mintegy fele lakott volt. Mivel a költési szezon két hónapja véget ért, a lakók nem madarak − rájuk csak a nyárról hátramaradt fészkek emlékeztettek −, hanem kisrágcsálók voltak. Ezek a pirinyó emlősök az odúlakó madarakhoz hasonlóan használják védett pihenő- és szaporodóhelyül a természetes és mesterséges odúkat. A két állatcsoport viselkedése közti hasonlóságnak ezzel még nincs vége, ugyanis az odúlakó kisemlősök is építenek fészket, részben a saját kényelmük, részben pedig az itt világra hozott utódok védelme érdekében.

Azokat az odúkat, melyeknek nem volt emlős "albérlője", a megszokottak szerint kitakarítottuk: az elhasználódott fészekanyagot és a törmeléket kikapartuk, kiöntöttük; az emlősök által lakottakat csak akkor, ha az állatok nem voltak benne.

Kertész László, az MME Tápió-vidéki Helyi Csoportjának vezetője (jobbra)
köszönti és tájékoztatja a vendégeket.
A kirándulás során nem csak az állatokra koncentráltunk. Főleg a gyerekeknek jelentett
nagy élményt a találkozás a területen rendkívül bő termést hozó kökénnyel, ...
... különösen akkor, amikor megkóstolták a fagy által még meg nem "csípett"
gyümölcs ilyenkor még fanyar ízével.
Az odúk ellenőrzése őserdei környezetben zajlott, mivel egy száraz patakmederben
haladtunk (ennek hangulatát is jól visszaadja a cikkvégi videó).
A 8 éves Lutischán Attila még ilyen körülmények között is megoldotta, hogy
− menet közben
− rajzon örökítse meg a látottakat, hallottakat. 
A túra abszolút favoritjai az egyébként ritkán látható odúlakó kisemlősök voltak.
Közülük leggyakoribb a legkisebb mogyorós pele volt. A kb. 30 ellenőrzött
odú majd' mindegyikében ezek laktak, gyakran több állat is.
A megjelenésüknek köszönhető "cukiság-jópofaság" faktort tovább növelte
szelídségük, az, hogy az odúkból ránk másztak, ...
Mogyorós pele (Fotó: Orbán Zoltán).
... illetve nem menekültek el. Ennek köszönhetően ...
... szó szerint centiméterekről lehetett megcsodálni őket (Fotók: Orbán Zoltán).
Ilyen szelídek voltak ...
... a mogyorós pelék (Fotók: Zlatnik Attila).
A kókai odútelep-túrák igazi emlőstani szenzációval is
szolgálnak, ugyanis a területen jelentős számban él
egy jóval ritkább faj is, ...
... a Zorró-maszkos erdei pele. Az éjszaka aktív állatok különösen a túra elején voltak
álomittasak, ez az erdei pele is majdnem visszaaludt az alkalmi pihenőhelynek
tekintett cipősarkon.
Igazi meglepetést okozott egy harmadik faj megjelenése is az egyik odúban.
Az erdei egerek "hivatalosan" talajlakók, ennek ellenére
azonban ügyesen másznak is, így ez az állat ..
... beköltözött, és fészket épített az egyik odúban.
Ennek a kisrágcsáló-csoportnak is hatalmas, kidülledő, az éjszakai
látást segítő szeme van.
A túra során több mókust is láttunk (Fotók: Orbán Zoltán).
Videó összefoglaló a nap eseményeiről (Videó: Orbán Zoltán).

 

Az odúvendég emlősök kapcsán megkerülhetetlenül beszélnünk kellett (ez a videón is hallható) egy "nemszeretem" viselkedésről is, hiszen ennek nyomait mindenki láthatta. Arról, hogy a mesterséges odúkba beköltöző kisemlősök bizony nem csak rügyeket, magvakat esznek, hanem a madárfészkekre is rájárnak, ahol nem csak a tojásokat és a fiókákat, de akár a kotló felnőtt madarat is zsákmányul ejtik.

Április végén már jártunk a területen, és megtaláltuk az
erdei pelék ilyen jellegű tevékenységének nyomait.
Valószínűleg a megnövekedett tápanyagigényű vemhes nőstények szinte minden
második széncinegefészket "meglátogatták", ...
... és nem csak a tojásokat dézsmálták meg, de éjszaka meglepve a kotló-alvó
madarakat, ezeket is zsákmányul ejtették és elfogyasztották
(Fotók : Orbán Zoltán).

 

Ezen a kókai odútelep-részen az erdei pelék fészekpredációja miatt a széncinegék költési sikere a lehetségesnél jóval alacsonyabb, a madarászok azonban − nagyon helyesen − nem kezdték el kilakoltatni a peléket, mivel tudják, hogy az alkalmazkodóképes cinegék máshol behozzák ezt a veszteséget, a védett és jelentősen ritkább erdei pelék megmaradásához azonban szükség van ilyen "rezervátumokra".

A kiránduláson tapasztaltak ismét igazolták az odúkban rejlő környezeti nevelési lehetőségeket, különösen a "nemszeretem" állatokkal, viselkedésekkel kapcsolatos személetformálásban. Erre a felnőttek esetében is nagy, egyre nagyobb szükség van, például a városiasodó szarkák és dolmányos varjak kapcsán. Az utóbbi években egye gyakrabban kérik, követelik az MME-től, hogy tegyen valamit ezek ellen a madarak ellen, mert az emberek úgy vélik (az adataink viszont ezt nem támasztják alá), hogy kiirtják a városi énekesmadarakat (részletek >>). 

 

Gratulálunk az MME Tápió-vidéki Helyi Csoport tagjainak és Kertész Lászlónak, aki az elmúlt harminc évben több, mint háromezer madárodút készített és helyezett ki, és aki vendéglátónk volt a túrán! Köszönjük a lehetőséget, reméljük, jövőre még többen jönnek el!

 

Orbán Zoltán

Az MME Odúlakó madarak gyakorlati védelme c. programját
a VM Zöld forrás programja támogatja.