A végrendelet az örökhagyó olyan egyoldalú jognyilatkozata, amelyben vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére rendelkezik.

Az okirat végrendeleti jellegének megállapításához az szükséges, hogy
I.         az örökhagyó halála esetére szóló vagyoni rendelkezést tartalmazzon, és
II.        külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék.
E feltételek hiányában a végrendelet jogi szempontból nem létezik.
Végrendelet tehát az olyan okirat is, amely mondjuk csak kizárást vagy kitagadást tartalmaz. A fent említett minimális kellékek vizsgálata az eljáró hatóság (bíró vagy közjegyző) számára hivatalból kötelező. Csak ezen kérdés vizsgálatát követően vethető fel a végrendelet érvényességének vagy hatálytalanságának kérdése. 

1.) örökösnevezés
2.) kizárás
3.) hagyományrendelés
4.) meghagyás

Az örökösnevezés nem érvényességi kelléke a végrendeletnek, de ha szerepel benne, akkor érdemes az adott személy örökösi minőségét egyértelműen megjelölni. Megjegyezzük, hogy kétség esetén az az örökös, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét kitevő egy vagy több meghatározott vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

A bírói gyakorlat szerint fontos, hogy az örökös úgy legyen meghatározva, hogy személye felismerhető legyen (így megfelel az örökös jelölés, ha a részesíteni kívánt személyre egyértelműen utal az örökhagyó, s az ekként megjelölt személy kilétéhez kétség sem fér).

Meghatározott vagyontárgy esetében fokozottan fontos az egyértelműség, ugyanis ennek hiányában csak az eset összes körülményeinek mérlegelésével állapítható meg az, hogy a jelen esetben örökös nevezésről vagy dologi hagyományrendelésről van szó.

Az örökhagyó bizonyos korlátozások figyelembevételével bárkit örököséül nevezhet. Ez azt jelenti, hogy azok lehetnek örökösök, akik jogképesek, tehát természetes személyek és jogi személyek egyaránt.

A természetes személy az a személy, aki önállóan jogképes, azaz saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.

Jogi személy egy olyan társadalmi szervezetet jelent, amely jogképes, azaz a saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.

A méhmagzat is örökösül nevezhető, öröklési jogképessége azonban feltételes, az élve születés tényéhez igazodik. Lehetőség van egy vagy több helyettes örökös nevezésére is. Arra is lehetősége van az örökhagyónak, hogy a törvényes örökös kiesése esetére nevezzen helyettes örököst.

Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel, érvénytelen. 

Főszabály szerint több személy egy iratban nem végrendelkezhet.

Ez alól kivételt jelent az az eset, amikor házastársak az életközösség fennállása alatt készítenek egy okiratba foglalt írásbeli végrendeletet. Az ilyen végrendelet akkor érvényes, ha (i) sajátkezűleg írt végrendelet esetén az okiratot az egyik végrendelkező elejétől végig maga írja és aláírja, a másik végrendelkező ugyanabban az okiratban sajátkezűleg írt nyilatkozatban kijelenti, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja, és nyilatkozatát aláírja, (ii) más által írt végrendelet esetén a végrendelkezők egymás és a tanúk együttes jelenlétében írják alá az okiratot, vagy mindkét végrendelkező egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön nyilatkozik arról, hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja, vagy (iii) a házastársak közvégrendeletet tettek.

Megjegyezzük, hogy a több különálló lapból álló más által írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkezők és mindkét tanú aláírta. A sajátkezűleg írt közös végrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, és minden lapját a másik végrendelkező aláírta.

Az örökhagyó nem köteles meghatározni az örökösök öröklési hányadát. Ha az örökhagyó akár az egész hagyatékra, akár annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst nevezett, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő arányban örökölnek.

Az egyenlő hányad szerinti öröklés vélelme megdönthető vélelem. A vélelmezett tény ellenkezője végrendeleten kívüli tényekkel is bizonyítható. 

Írásbeli magánvégrendelet az örökhagyónak vagyonáról vagy annak egy részéről halála esetére szóló magánokiratba foglalt rendelkezése.

 1.) Írásbeli magánvégrendeletet olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen sajátkezűleg írt végrendelet esetén írni, más által írt végrendelet esetén olvasni tud. 
Az írásbeli magánvégrendeletet a végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.  A gépírás akkor sem számít saját írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik. Gyorsírással vagy a közönséges írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással nem lehet magánvégrendeletet érvényesen tenni. Az írásbeli magánvégrendelet alaki szempontból érvényes, ha készítésének ideje az okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a) sajátkezűleg írt végrendelet esetén elejétől végéig maga írja és aláírja;
b) más által írt végrendelet esetén két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt, azok együttes jelenlétében a magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják; vagy
c) a sajátkezűleg írt vagy más által írt végrendeletet aláírja, és akár nyílt, akár zárt iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe helyezi.
A több különálló lapból álló más által írt írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, továbbá ha minden lapját a végrendelkező és mindkét tanú aláírta.

A szóban történő végrendelkezés a végintézkedés tételének kivételes formája, erre csak a Ptk-ban konkrétan meghatározott rendkívüli körülmények esetén van lehetőség. Ennek megfelelően tehát szóban akkor lehet végrendelkezni, ha a végrendelkező életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben, amely írásbeli végrendeletet megtételét egyáltalán nem teszi lehetővé.

Az életet fenyegető rendkívüli helyzetnek szorosan az örökhagyó személyére nézve kell fennállnia.
A PK 88. sz. állásfoglalás alapján az életet fenyegető rendkívüli helyzet olyan váratlan hirtelenséggel fellépő okok alapján valósulhat meg, amelyek kívülről fenyegetik a végrendelkező életét (például: hajótörés) vagy a végrendelkező személyében fennálló olyan belső (élettani) okok alapján lép fel, amelyek az illető személyt a halál közvetlen bekövetkezésével fenyegetik (például baleset). Alapvető feltétel, hogy az életet fenyegető rendkívüli veszélynek objektíve kell fennállnia, vagyis a végrendelkező feltevése nem elegendő. Ennek pontos meghatározásához gyakran orvos szakértői véleményre van szükség.

A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóban – vagy jelnyelvet használó végrendelkező esetén jelnyelven – előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete. 

A szóbeli végrendeletre megfelelően alkalmazni kell az írásbeli magánvégrendelet tanújának személyére vonatkozó, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére tekintettel megállapított korlátozásokat, azzal az eltéréssel, hogy a tanú írni tudása a szóbeli végrendelet érvényességének nem feltétele.
Megjegyezzük, hogy mivel a szóbeli végrendeletnél a tanúk szerepe lényegesen nagyobb, mint az írásbeli magánvégrendeletnél, a tanúknak:
(i) tudniuk kel arról, hogy végrendelet tételénél tanúskodnak (tehát ismerniük kell saját tanúkénti szerepüket),
(ii) ismerniük kell a másik tanú tanúkénti szerepét,
(iii) képesnek kell lenniük az örökhagyó személyazonosságának azonosítására,
(iv) érteniük kell azt a nyelvet, amelyen az örökhagyó végrendelkezik (tehát jelnyelven tett végrendelet esetén a jelnyelvet),
(v) a végrendelet tartalmát a végrendelkezőtől kell megismerniük, és
(vi) meg kell jegyezniük és kétség esetén bizonyítaniuk a végrendelet tartalmát (ha a két tanú előadása eltér, a bíróság állapítja meg a végrendelet tartalmát).

A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.

A szerződések jogának szabályaival ellentétben a végrendelet csak megtámadás folytán válhat érvénytelenné. A megtámadó nyilatkozatban meg kell jelölni az érvénytelenség vagy a hatálytalanság okát. A végrendelet érvénytelensége csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt személy hivatkozik. A végrendelet érvénytelenségét vagy hatálytalanságát a megtámadásban érvényesített okból és a megtámadó személy javára lehet megállapítani.

Megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetén maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.

Ha az örökhagyó újabb írásbeli végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó eltérő akarata nem állapítható meg - hatályban maradnak.

A megtámadás joga az öröklés megnyílásától számított öt év alatt elévül. A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult e jogáról az öröklés megnyílása után lemond. Lemondásnak kell tekinteni azt a jognyilatkozatot, amelyben a megtámadásra jogosult a végrendeletet érvényesnek, illetve hatályosnak ismeri el.

Az érvénytelenség oka lehet:
A.) végrendelkezési képesség hiánya
B.) végrendeleti akarat fogyatékossága
C.) a végrendeleti akarat nyilvánításának hibája
D.) a végrendelet tartalmi hibája
A bizonyítási teher valamennyi érvénytelenségi ok esetén a végrendeletet megtámadó felet terheli.

1.) Visszavonás
A végrendelet a visszavonással hatálytalanná válik. A visszavonásra - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a végrendelet tételére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Ha az örökhagyó újabb írásbeli végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó eltérő akarata nem állapítható meg - hatályban maradnak.
Érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha azt a végrendelet kizárta, vagy arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ha valamelyik házastárs érvényesen vonja vissza egyoldalúan a közös végrendeletbe foglalt rendelkezését, a másik házastárs végrendelete hatályos marad, kivéve, ha a végrendeletből megállapítható, hogy egyik fél sem tette volna meg rendelkezését a másiké nélkül.

2.) Az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése
Az írásbeli magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkezési képességgel rendelkező örökhagyó vagy az ő beleegyezésével más megsemmisíti. Ha az írásbeli magánvégrendelet az örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.
A közvégrendelet és az írásbeli magánvégrendelet nem veszti hatályát amiatt, hogy a végrendelkezést tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül vagy nem található meg, kivéve, ha az örökhagyó a megsemmisülésbe belenyugodott.

3.) Közös végrendelet hatálytalanná válása
A házastársak közös végrendelete hatálytalanná válik, ha a végrendelet megtétele után közöttük az életközösség megszakadt, és az öröklés megnyílásáig nem állott helyre.
A közös végrendelet hatálytalanná válik, ha megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, kivéve, ha a végrendelet eltérően rendelkezik. Ugyanez a hatása az örökbefogadásnak.

4.) Visszavétel
A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi.

5.) Időmúlás
A szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna írásbeli végrendeletet.

6.) Életközösség megszűnése
A házastárs vagy az élettárs javára az életközösség fennállása alatt tett végrendelet hatálytalan, ha az öröklés megnyílásakor az életközösség nem áll fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás és az örökhagyó nem akarta juttatásban részesíteni házastársát vagy élettársát.

Hatálytalan végrendelet esetén a végrendelet érvényesen létrejön, de egy későbbiekben bekövetkező jogi tény miatt nem váltja ki a szándékolt joghatást. Az érvénytelenséget a végrendelet létrejöttekor fennálló hibája alapozza meg.

Jogi következményei alapján a végrendelet hatálytalansága teljes mértékben megegyezik a végrendelet érvénytelenségével, vagyis az öröklés nem a végrendelet rendelkezései, hanem a törvényes öröklés rendje szerint fog történni, a végrendeleti örökös ill. hagyományos a végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának jogerős megállapításával elveszíti jogát az örökséghez ill. hagyományhoz. 

Álörökös az, aki a hagyatékot (vagy annak egy részét) öröklés jogcímére való hivatkozással tartja birtokában, öröklési jogcím nélkül. Az álörökös jogalap nélküli birtokosnak minősül. Amennyiben a hagyaték birtoklásának kérdésében vita merül fel, azt a birtokvédelem szabályai szerint, illetve bírói úton rendezhető.

Ha a végrendelet több rendelkezése közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, ez főszabály szerint a többi rendelkezés érvényességét, illetőleg hatályosságát nem érinti. Az egyes rendelkezéseket érintő érvénytelenségi vagy hatálytalansági ok csak akkor hat ki az egész végrendeletre, ha maga az örökhagyó rendelkezik így és a végrendelet részleges fennmaradása az örökhagyó feltehető akaratával ellentétes.