A megbeszélésen 25 fő jelent meg. A legmagasabb szinten képviseltette magát az illetékes vízügyi igazgatóság és a Pro Vértes Közalapítvány, jelen volt két érintett állami erdészet, a megyei vízművek képviselője, horgászegyesületi vezető, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei, helyi civil természetvédelmi szervezetek tagjai, talajvédelmi szakember.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület két módon vett részt. A Fejér megyei helyi csoport elnöke, a Mezőföldet kiválóan ismerő Lendvai Gábor szereplése magától értetődő volt; Gábor jó ideje dolgozik azon, hogy a mezőföldi hajdani mocsarak, laposok, időszakos vízállások újra régi fényükben tündököljenek. Az MME másik érintettsége egyúttal az Élőhelyvédelmi Szakosztály érdekes felépítését mutatja: hét szakosztályi tag volt jelen különféle egyéb érintettség okán. Tagunk maga a fő szervező és moderátor Szél Felícia (Vízőrzők) is, a többiek gazdálkodóként, vizes élőhelyes programokban jártas szakemberként, DINPI tájegységvezetőként, önkormányzati vagy civil természetvédőként segítették az eseményt.
 

A megbeszélés hangsúlyos célja az volt, hogy konkrét megoldási javaslatok, tervek, elképzelések szülessenek a víz helyben tartására. Fejér megye vízfolyás-hálózata a térképen sűrűnek tűnik, de kevés az egész évben megbízható vízhozamú vízfolyás. A rendszer ezért nem építhet kizárólag a folyamatos felszíni vízellátásra, a korábbi tavak, mocsarak, vizenyős rétek és természetes mélyedések azonban több térségben lehetőséget adhatnak időszakos vízvisszatartásra és élőhely-helyreállításra. A mélyre szabályozott főmedrek és a gyors vízelvezetés csökkenthetik a környező területek talajvízkészletét. A beavatkozások célja döntően a lefolyás lassítása és a talaj vízkészletének javítása, a meglévő műtárgyak, árkok, zsilipek több szempontú felülvizsgálata (műszaki állapot, tulajdonjog) elengedhetetlen.

Az érvényes vízjogi és vízhasználati engedélyek elsőbbségi és szolgáltatási kötelezettségeket rögzítenek. Ezek a jelenlegi, tartósan vízhiányos időszakokban korlátozhatják a rugalmas vízvisszatartást, ezért felmerült az engedélyek és a kapcsolódó szabályozás felülvizsgálata. A vízmegtartás nem választható el a talajállapottól és a tájhasználattól. A talaj szervesanyag-tartalmának növelése, a lefolyás csökkentése és egyes területeken a tájhasználat módosítása egyaránt szükséges lehet. Emellett szó esett a tisztított szennyvíz hangsúlyosabb ökológiai felhasználásáról is.
Összesen nyolc mintaterület került szóba, ahol a vízmegtartás egymástól merőben eltérő feladatokkal jár. Egészen kicsi, néhány lelkes embert igénylő beavatkozások, száz hektáros nagyságrendű vízkormányzások és a hajdani mocsarak feltöltése, dunai árvizek ártérre eresztése, középhegységi erdők számára a csapadékvíz visszatartása, használaton kívüli víztározó feltöltése merült fel; a cél ezen feladatok alapos kielemzése, körbejárása és lehetőség szerint minél hamarabbi elkezdése.
A kerekasztal tagjai megállapodtak abban, hogy januárban ismét összeülnek.

Kovács Gergely Károly