Amikor májusban megnyertük a versenyt, először el se akartam hinni, hogy sikerült. Harmadik éve már, hogy indultunk, és most végre elértük az első helyezést. Nagyon boldogok voltunk, és akkor még nem is tudtuk, hogy mi jön ezután. A fődíj ugyanis tartalmazott többek között egy meghívót a biharugrai madarásztáborba. Már alig vártam, hogy elérkezzen a nyár vége, és megnézhessem ezt a helyet a saját szememmel is.

A madárvárta nagyon szép épület volt, kis belső udvarral. Körülötte nádas és szikes rét terült el, melyet végig nagy foltokban lila sóvirág tarkított. Kicsivel odébb egy kilátó magasodott, mely jó rálátást biztosított a környező térségre. A másik irányban bokros, erdős terület kezdődött, az út menti csatornában keszegek úszkáltak, az azt szegélyező bokrosban sünök kutattak élelem után. Összességében ideális és változatos élőhely volt a madarak számára.

A táborozók többsége már az előző táborok során is itt volt, így egy jól összekovácsolódott közösségről beszélhetünk. Ennek ellenére szívesen befogadták maguk közé az újonnan érkezőket is, nagyon kedvesek és jó kedélyűek voltak. Azokat, akik még nem voltak annyira gyakorlottak a madárszedésben, készségesen segítettek, és a témában járatosabbak is tanulhattak valami újat.

És ha már a madárszedésnél tartunk: az idei lista különösen sokszínű volt, fogtunk többek között kormos légykapót, nyaktekercset, kékbegyet, rozsdás csukot, karvalyposzátát, és több mint ötven gyurgyalagot. A legnagyobb örömöt azonban kétségkívül a nyolc lappantyú okozta. Csodálatos volt ilyen közelségből látni egy ilyen elképesztően különleges madarat.

Kora délután bementünk az épületbe, hogy néhány kivételes ember előadásait hallgassuk végig. (Ez azonban az egyetemes kábultság miatt gyakran nem volt egyszerű.) Tanulhattunk a monitoring fogalmáról és módjairól, a Körös-Maros Nemzeti Park fenntartásáról, megismerhettük harkály-és vadfajaink életét, és megtudhattuk, hogy milyen előnyökkel jár az MME Ifjúsági Tagozatának tagjaként dolgozni.

Esténként összegyűltünk az udvaron, és változatos táncokat roptunk az Ördög útjával kezdve a Bulgároson és a Belga táncon át a Pingvinesig. Ilyenkor is jó volt látni, hogy milyen jól érezte magát mindenki, akár Bécsből, akár Debrecenből jött, és milyen jókedvűen csatlakozott a körbe minden ember, akinek lehetősége nyílt rá (tánctudástól függetlenül).

Hatalmas öröm volt egy hetet ilyen befogadó és kedves emberekkel tölteni. Ritkán látok olyan társaságot, amelynek tagjai ennyire összetartóak, és ekkora lelkesedéssel állnak a világhoz. Az biztos, hogy e csapat tagjai sokáig megmaradnak az emlékezetemben, és ami még szinte ugyanilyen biztos, az az, hogy amint lehet, visszatérek ide.

Horváth Bálint,
Soproni Gárdonyi Géza Általános Iskola
2026 évi Madarak és Fák Napja Országos verseny győztes csapatának tagja