Élete összefonódott az Abaúj-Zempléni térséggel, így a Zempléni Tájvédelmi Körzettel, az MME Zempléni Helyi Csoportjával, valamint a Tokaj-Hegyalja Borvidékkel. Élete jelentős részében természetvédelmi őrként és tájegységvezetőként dolgozott (Bükki-, majd Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság), de szakoktató (Bárczay János Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium) és professzionális borász is volt.

Széleskörű természetvédelmi munkásságából kiemelkedett a sasok (parlagi és szirti sasok), a baglyok (uhu, macska- és uráli baglyok) és a nagyragadozó emlősfajok (farkas, hiúz) kutatása, amelyekben a legelismertebb hazai szakértők közé tartozott és nemzetközi szinten is hivatkozott eredményeket ért el.

Természetvédelmi munkássága elismeréseként 2009-ben a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki, illetve az MME Chernel István-emlékérmet (2000), Kerecsensólyom-díjat (2017) és Örökös tagságot (2022) adományozott a Részére.
 

Aktív szerepet játszott Abaújszántó és Zempléni térség fejlesztésében és közösségi életében is, így többek között az abaújszántói képviselő-testület tagjaként vállalt felelősséget a településért, az Abaújszántóért Egyesület megalapítójaként és vezetőjeként, valamint az Szántói Gazdász Alapítvány alapító tagjaként pedig évtizedeken át szolgálta a helyi közösséget.

Emlékét szeretettel megőrizzük, emberi és szakmai hitvallása két fia, unokái, számos kollégája és tanítványa révén tovább él!

Szerző: Horváth Márton