Egy rejtőzködő faj, amely a vizes élőhelyek állapotáról mesél

A dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) Közép- és Kelet-Európa síkvidéki vizes élőhelyeinek különleges lakója. Elterjedése a Duna, a Tisza, a Dráva, a Mura és a Száva ártereitől a Duna-deltáig, valamint a Dnyipro torkolatvidékéig húzódik. Természetes előfordulása tizenkét országot érint. Magyarországon nem csupán a Duna mentén él: az alföldi területeken, így a Tisza és a Zagyva völgyében is számos adata ismert.
A faj karcsúbb testű és erősebben vízhez kötődő, mint a többi európai tarajosgőte. A nászidőszakban a hímek hátán mélyen csipkézett taraj fejlődik; innen ered a programban használt Danube Dragon, vagyis „dunai sárkány” név. Látványos külsején túl azonban fontos jelölőfaj is: tartós jelenléte olyan halmentes vagy halszegény, növényzetben gazdag vízterekre, valamint a hozzájuk kapcsolódó, jó állapotú szárazföldi élőhelyekre utal, amelyek sok más kétéltűnek és vízi szervezetnek is menedéket adnak.
 

Miért volt szükség külön akciótervre?

A dunai tarajosgőte uniós és nemzeti jogszabályok által védett faj, és az EU Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletében is szerepel. A legutóbbi európai IUCN-értékelés mégis „nem fenyegetett” kategóriába sorolta, elsősorban nagy elterjedési területe és a számszerű állományadatok hiánya miatt. Ez a besorolás nem jelenti azt, hogy minden rendben lenne: számos ország jelentései kedvezőtlen természetvédelmi helyzetről, csökkenő állományokról és gyorsan romló élőhelyekről szólnak, a nemzeti vörös listákon pedig a faj több helyen sérülékeny, veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett kategóriában szerepel.
A legnagyobb problémát az árterek és a vízháztartás hosszú távú átalakítása jelenti. A folyószabályozás, a lecsapolás, a vízvisszatartás hiánya és az élőhelyek feldarabolódása egyszerre csökkenti a szaporodóhelyek számát és a gőték mozgási lehetőségeit. Ehhez társul a mezőgazdasági és települési szennyezés, az utak okozta pusztulás, az idegenhonos halak és rákok terjedése, a kétéltűeket veszélyeztető kórokozók, valamint az egyre gyakoribb aszályok és a sekély vizek eltűnése vagy idő előtti kiszáradása. A Dnyipro-deltában a háború és a kahovkai gát pusztulása a faj elszigetelt állományait is súlyosan érintette.
A korábbi európai természetvédelmi terv a tarajosgőték teljes fajcsoportjával foglalkozott. Az új dokumentum ezért fontos előrelépés: első alkalommal foglalja össze kifejezetten a dunai tarajosgőte biológiáját, elterjedését, veszélyeztető tényezőit és a teljes elterjedési területre vonatkozó természetvédelmi feladatokat. A szerzők ugyanakkor tudatosan első lépésként tekintenek rá, mert a faj tényleges állománynagyságáról és sok térségbeli előfordulásáról még mindig kevés az összehasonlítható adat.

Mit javasol az Akcióterv?

A legsürgetőbb feladat a meglévő szaporodóhelyek és szárazföldi élőhelyek megőrzése, valamint új, egymáshoz közeli, lehetőleg halmentes kisvizek létrehozása. A gőték fennmaradásához nem elegendő egyetlen jó állapotú tó: a víztestek hálózatára, a közöttük vezető biztonságos útvonalakra, megfelelő vízjárásra, továbbá a telelő- és búvóhelyeket biztosító erdőkre, gyepekre, sövényekre és holtfára is szükség van.
Az Akcióterv kiemelt, azonnali vagy rövid távú teendőként kezeli az idegenhonos halak eltávolítását a kulcsfontosságú szaporodóhelyekről, a vízi és szárazföldi élőhelyek közötti kapcsolat helyreállítását, a közúti elütések mérséklését és a betegségek terjedését csökkentő higiéniai előírások alkalmazását. Ugyanilyen fontos az állományok rendszeres, egységes módszerekkel végzett felmérése. A hagyományos csapdázás és vizuális megfigyelés mellett a környezeti DNS, röviden eDNS vizsgálata nagy területen segítheti a faj jelenlétének kimutatását, de nem helyettesíti az egyedszámot és a szaporodási sikert is mérő terepi módszereket.
A dokumentum a kutatás és a gyakorlati természetvédelem szoros összekapcsolását szorgalmazza. Szükség van az eddigi adatok összegyűjtésére és ellenőrzésére, célzott elterjedési felmérésekre, hosszú távú állomány-monitorozásra, a hibridizációs zónák pontosítására és a veszélyeztető tényezők hatásának vizsgálatára. Mindezt nemzetközi szakértői hálózatnak és több országot összekötő természetvédelmi programoknak kell támogatniuk.

Magyar közreműködés, európai együttműködés

Az Akciótervet a SEH nemzetközi szakértői készítették a DANUBEPARKS számára, a DANUBEdragonCONSERVATION program keretében. A munkában tizenegy kutató és természetvédelmi szakember vett részt. A magyar közreműködők Halpern Bálint, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának vezetőségi tagja és az SEH Természetvédelmi Tanácsának elnöke, valamint Vörös Judit, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának vezetőségi tagja és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatója voltak. A dokumentum koordinációját Mathieu Denoël és Halpern Bálint végezte.
A közös szerkesztés egyik meghatározó állomása a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben, Tihanyban 2024. október 16-18. között tartott szakértői műhelytalálkozó volt. A faj elterjedési képének összeállításához a hazai nemzeti parkok adatai és az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által működtetett Herptérkép megfigyelései is hozzájárultak. Ez jól mutatja, hogy a szakmai kutatás, a védett területek munkája és a megfelelően dokumentált közösségi adatgyűjtés együtt adhat használható alapot a természetvédelmi döntésekhez.
A DANUBEdragonCONSERVATION program már az Akcióterv elkészítésével párhuzamosan gyakorlati beavatkozásokat indított Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban, Szerbiában, Bulgáriában és Romániában. A tervezett és megvalósuló munkák között vízháztartási beavatkozások, kisvizek kialakítása, szárazföldi élőhelyek védelme, közúti elütések csökkentése és közös eDNS-monitoring egyaránt szerepel.

Az igazi munka csak ezután kezdődik

Az Akcióterv akkor válik igazán értékessé, ha ajánlásai mérhető terepi eredményekké alakulnak: több sikeresen szaporodó állománnyá, megfelelő ideig vizet tartó kisvizekké, biztonságosabb vonulási útvonalakká és összehasonlítható, hosszú távú adatsorokká. Ehhez a védett területek, kutatóintézetek, hatóságok, civil szervezetek, helyi közösségek és finanszírozók tartós együttműködésére van szükség.
A hazai elterjedési adatok bővítéséhez a természetjárók is hozzájárulhatnak: a kétéltűek és hüllők megfigyelései fényképpel együtt feltölthetők az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Programunk honlapjára, a Herptérképre. Az állatokat nem szükséges megfogni vagy élőhelyüket megbolygatni; a pontosan dokumentált, kíméletes megfigyelés önmagában is értékes adat. A dunai tarajosgőte védelme egyben az árterek, a sekély vizes élőhelyek és az ezekhez kapcsolódó gazdag élővilág védelmét is jelenti, sok más hasonló élőhelyi igényű élőlénynek esélyt adva a fennmaradásra.

Kapcsolódó anyagok:
•    A teljes Akcióterv: Danube Dragon Action Plan - hivatalos PDF
•    Tartós repozitóriumi oldal: Université de Liège - ORBi
•    Hazai közösségi adatgyűjtés: MME Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program
•    Képválogatás a Dunai tarajosgőtéről
•    Letölthető előadás a Dunai tarajosgőtéről, 2015 Év Kétéltűjéről

A fajmegőrzési terv teljes hivatkozása:
Halpern, B., Briggs, L., Cogălniceanu, D., Crnobrnja-Isailović, J., Kirschey, T., Nüsken, U., Poboljšaj, K., Rödder, D., van Doorn, L., Vörös, J. & Denoël, M. (2026). Danube Dragon Action Plan. Action Plan for the Danube Crested Newt (Triturus dobrogicus). Societas Europaea Herpetologica (SEH), Bonn, Germany. 22 pp. ISBN 978-3-9828238-0-5.