A kisebb testű madarakra elsősorban az időjárás, a ragadozók, az autók és a kóbor háziállatok jelentenek veszélyt. A közepes és nagytestű madaraknál – mint a fehér gólya – az élőhelyvesztés mellett Magyarországon az áramütés az egyik legjelentősebb veszélyforrás. 

• 100+  a Magyarországon fészkelő és átvonuló fehér gólyákat érintő áramütéses eset évente, 2018 óta minden évben 

• 3  olyan év volt eddig, amikor 200 fölé emelkedett az esetszám 

• 246  áramütéses/ütközéses eset a legsúlyosabb évben, 2018-ban – ebből 3 vezetéknek ütközés volt 

• 142  fehér gólya áramütéses/ütközéses esetének éves átlaga az MME eddigi hatósági bejelentései alapján 

Az adatokat az MME több forrásból gyűjti: a sérült és elhullott állatok TOTEM adatbázisából, a GólyaLes megfigyelési adatbázisból, a madárgyűrűzési adatbázisból, valamint célzott villanyoszlop-felmérésekből. Az áramütés a legnagyobb számban az egerészölyvet, a fehér gólyát és a vörös vércsét érinti. 

Mit mutatnak a hosszú távú adatok? 

Az 1970-es évektől összesen 3830 elpusztult fehér gólyáról van adata az MME-nek, az azonosítható okok miatt bekövetkezett balesetek 86,9%-a áramütés vagy vezetéknek repülés miatt történt! A gyűrűzési adatoknál, ahol ismert a jelölt és megkerült madarak száma is, az áramütést szenvedett madarak az 1970-es években kezdtek előkerülni (ekkorra a mai villamos hálózat jelentős része kiépült). Sokáig a gyűrűzött egyedek mintegy 1%-a került meg áramütés következtében, de az 1990-es évek végétől a 2010-es évek végéig ez az arány 5-6%-ig emelkedett. Átmeneti csökkenés után – amihez hozzájárulhattak a fészkek környezetében elvégzett madárvédelmi beruházások – az utóbbi 2-3 évben ismét emelkedőben van az áramütéses esetek száma, elsősorban annak köszönhetően, hogy a gólyák újabban a hulladéklerakók környezetében koncentrálódnak. Összességében a Magyarországon az ezredforduló óta gyűrűzött, később kézre került fehérgólya-fiókák 58,3%-a áramütés vagy vezetéknek repülés áldozata lett. 

Nem csak a gólyák érintettek

A lakosság elsősorban a településeken költő fehér gólyák pusztulásával találkozik, a probléma azonban nem csak a gólyákat érinti. Kiemelt probléma ez a kerecsensólyom, a parlagi sas, és a kék vércse szempontjából, amelyek egyébként is alacsony európai uniós állománya a Kárpát-medencében koncentrálódik. A szintén világszerte veszélyeztetett túzok állományára pedig a vezetékeknek repülés jelenti a legnagyobb veszélyt. Az úgynevezett középfeszültségű hálózaton – ez a 10-35 kV feszültségű, több mint 700 ezer oszlopot számláló vezetékrendszer, amely a legtöbb településen és annak környékén fut – korábbi becslések szerint évente akár 170 ezer madarat érinthet az áramütés, minden fajt összesítve. 

Mit tettünk eddig? 

A középfeszültségű hálózatok madárvédelmi problémáira már az 1980-as években felhívták a figyelmet a természetvédelmi szakemberek. A megoldást hosszú éveken keresztül a főleg műanyag burkolatok (mint az MME által kifejlesztett „szigetelőpapucs”), kiegészítő szerelvények és madárkiülők, valamint a burkolt áramkötések jelentették, amivel a meglévő hálózat oszlopait utólagos jelleggel lehetett kezelni. Mivel változó intenzitással, de folyamatosan zajlik a hálózat fejlesztése és karbantartása, helyenként a 10-20 éve kihelyezett régi eszközök pedig tönkre is mennek, pontos adat nem áll rendelkezésre országosan a madárbaráttá alakítás helyzetéről. De egy 2020-ban zárult projekt keretében az MME-nek alkalma nyílt összegezni a korábbi évtizedek eredményeit, és legalább nagyságrendileg meg lehet becsülni az előrehaladást. Ezekkel a kiegészítőkkel legalább 70 ezer oszlopot alakítottak át sokkal biztonságosabbra hazánkban. Az Akadálymentes Égbolt Megállapodás keretei között zajló együttműködések eredményeként pedig elérhetővé váltak azok a tartós és kiegészítést nem igényló műszaki megoldások, amelyekkel országosan, rendszer szinten is egyre nagyobb mértékben cserélik a régi oszlopképeket az áramszolgáltatók. Ilyenek a tartóoszlopok új, madárbarát fejszerkezetei, az eleve hosszú szerelvényekkel és elrendezéssel szerelt feszítőoszlopok, vagy a régi, oszlopcsúcsi kapcsolók helyett az oszlop törzsére szerelt készülékek. Terjedésük folyamatos, legalább 10 000 oszlop mára már tartósan madárbarátnak tekinthető Magyarországon, és több mint 4000 km szabadvezetéket földkábelre cseréltek külterületen. Ezek jó része a természetvédelmi szempontból kiemelt fajok, túzokok, parlagi sasok, kerecsensólymok élőhelyén zajlott, de nagy arányban történtek belterületi, a fehér gólyákat célzó beavatkozások is. 

A nemzetipark-igazgatóságok és az MME időközben folyamatosan gyűjti az áramütés és vezetéknek repülés miatt megsérülő, elpusztuló madarak adatait, amelyet évente átad az áramszolgáltatók felé.

Az ütem továbbra is lassú

Mit kérünk? 

• Áramszolgáltató partnereinktől: Készüljenek fel a gólyafészkek körüli zónák mellett a nagyobb mennyiségű gólyapusztulás-helyszínek átépítésére is. A vízhiány, a vizes élőhelyek és a nedves rétek egyre csökkenő kiterjedése jelentősen átrendezi a gólyák mozgását, és a megmaradó táplálkozóterületeken – különösen a hulladéklerakók környékén – koncentrálja az állományt. Az együttműködést értékeljük, ugyanakkor a jelenlegi ütem mellett évtizedekbe telhet, mire az egész hálózat biztonságossá válik a madarak számára – ezért konkrét, számonkérhető ütemtervet és lényegesen gyorsabb előrehaladást várunk partnereinktől. 
• A Kormánytól: Megfontolt és előrelátó intézkedésekkel, szabályozással segítse elő a hazai középfeszültségű hálózatok ütemezett, folyamatos madárbaráttá alakítását. 
• Az olvasóktól: Ha az elektromos hálózat mentén elpusztult madarat talál, jelentse: https://mme.hu/aramutott-madarak-bejelentese