Szalai Gábor, a Pro Vértes Közalapítvány természetvédelmi szakembere néhány éve letette a vízimadarak gyűrűzéséhez is szükséges vizsgát, így az addig is rendkívül aktív és szerteágazó gyűrűzési tevékenysége a fehér gólyával is bővülhetett a Vértesi Natúrparkhoz tartozó településeken. 2024-ben már a Natúrpark déli határát jelentő Pátkán is sikerült a fiókák jelölése (éppen ez alapján vált ismertté egy veszélyes középfeszültségű oszlop, hiszen a tetem gyűrűje bebizonyította, hogy az itteni tapasztalatlan gólyafióka az áldozat). Az azonban szűk körű esemény volt, kevesen hallottak róla.
2026-ban Gábor több alkalommal ellenőrizte drónnal a pátkai fészket és a három fióka cseperedését. Az áramszolgáltató kosaras autójának leszervezése az eddigieknél bonyolultabb folyamat volt, de végül június 23-ra sikerült időpontot találni. Helyben lakóként jeleztem az eseményt az iskolának és az önkormányzatnak, az intézmények megfelelő „hírverést” csaptak, így az amúgy alvófalunak tekinthető Pátkán hétköznap délelőtt 30 fős tömeg várta a csodát: környéken lakó családok, nyugdíjasok, önkormányzati dolgozók, helyi madárbarátok gyűltek össze.
Gábor a fészekben két fiókát ellátott színes gyűrűvel, a harmadikat hozta le. A nagy melegben egy diófa kellemes árnyékában hosszan mesélt a gólyák életmódjáról, vonulásáról, gólyatojást, köpetet, kivedlett tollakat mutatott és adott körbe. Szó esett a csőrszín változásáról, a „gólyacsatákról”, az aszály madarakra gyakorolt hatásáról. A csapatot váratlanul érte a felkérés, hogy lássuk el a három fiókát „semleges” nevekkel. Végül az ifjú gólyák „Pátka”, „Ivánka” és „Rovákja” néven kerültek az adatbázisba. (Ivánka nem az Iván becézése, hanem egy Pátka életében sokáig nagy szerepet játszó nemesi család vezetékneve, a Rovákja pedig egy kis patak, amely a falu északi részén folyik át.)

Egy helyi házaspár a falu külterületén juhokat tart, istállójukban a füsti fecskéknek éppen zajlott a kirepülése. Néhány elszánt érdeklődő így a gólya után a másik népszerű madarunkkal is megismerkedett: Gábor két fészekből kilenc fiatal füsti fecskét jelölt meg. Megnéztük a naponta frissített sárgyűjtő helyet, láttuk a már kirepült fecskéket, a legelőkert környékére kihelyezett odvakat, vagyis egy igazi madárbarát porta megannyi látványos jelét.

Jó érzés volt látni, hallani, tapasztalni, hogy a gólyák érkezése, a fiókák cseperedése még mindig egy fontos esemény, egy közösséget összetartó láncszem, a szakembertől hallott megannyi érdekesség pedig még hozzáértőbbé tette a helyi gólyabarátokat.
A fehér gólya az Élőhelyvédelmi Szakosztály címermadara. A szerencsére stabil vagy enyhén növekvő itthoni állomány indikátorként jelzi, hogy melyik településen vannak meg a számára fontos élőhelyi adottságok: legelők, kaszálórétek, lucernatáblák, vizes élőhelyek. Érdekes volt hallani, hogy emberemlékezet óta most először költ gólya a megye északi szélén levő Pusztavámon, ráadásul az aszály ellenére öt fióka van a fészekben. Gábor felsorolta azokat az élőhelyi sajátosságokat (Által-ér, jó adottságú kaszálók), melyek Pusztavámon kedvezőek lehetnek hosszú távon is a gólyák számára. Ezek a feltételek Pátkán is adottak, nem véletlen hogy évtizedek óta van itt aktív gólyapár. De a fecskegyűrűzés is bemutatta a legeltetés, a hagyományos istállóépületek, a terelőkutyáknak és a környékbeli madaraknak is fontos pocsolyák kulcsszerepét a füsti fecskék életében. Bár a nagyközönség döntően a gólyákat és a kis fecskéket akarta látni, simogatni, tanulmányozni, a június 23-i esemény mélyebb értelme: az élőhelyek megóvása mindennek az alapja!
Hálás köszönet az eseményért Szalai Gábornak, az e.on szakembereinek és a gyűrűzés hírét megosztó helybelieknek. Bízunk benne, hogy az akció egy jól tervezhető hagyománnyá válik Pátkán is!
 

Kovács Gergely Károly