A hosszúcsőrű cankógoda újabb előfordulása a Dél-Alföldön
Hosszúcsőrű cankógoda (Grafika: Kókay Szabolcs)
A hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) rendkívül ritka kóborló partimadárfaj Magyarországon, a 2026.július 4.-én megfigyelt egyed mindössze az 5. bizonyított előfordulása lesz a fajnak hazánkban. Ezúttal a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Vesszős-szék nevű vizes élőhely-rekonstrukcióján került a faj első nászruhás egyede.
Hazánkban a hosszúcsőrű cankógoda rendkívül ritka kóborló, eddig mindössze 4 bizonyított előfordulása volt ismert.
2026. július 4-én hajnalban egy nászruhás példányt figyeltek meg a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben található, Vesszős-szék elnevezésű, bivalyokkal kezelt vizes élőhely-rekonstrukcióján.
A madár réti cankók és egy nagy goda társaságában táplálkozott a tó keleti oldalán. A cankógoda kifejezetten kisméretű madár, a hazánkban jól ismert sárszalonkára emlékeztet az alakja; zömök test, kissé púpos hát, nagyon hosszú, a végén kissé lefelé hajló, tompa csőr jellemzi. Nászruhában az alsótest rozsdás narancsvörös, a nyak elülső és a mell felső része sűrűn pettyezett. A nagyon erős szemöldöksáv messziről is feltűnő.
Táplálkozás közbeni viselkedése nagyon jellemző; csőrét gyors, fel-le mozgással, „varrógépszerűen” szurkálja az iszapba, gyakran szinte teljes hosszában a víz alá merítve.
A hosszúcsőrű cankógoda Alaszka nyugati és északi területein, illetve Észak-Kelet Szibéria tundráin elterjedt partimadárfaj. A fátlan tundrán fészkel, a tojó 4 tojását egyszerűen egy talajmélyedésbe rakja le. Kezdetben ő is részt vesz a kotlásban, azonban egy ponton a hímet magára hagyja: a kotlás befejezése és a fiókák nevelése már rá marad.
A ritka észak- amerikai kóborló fajok úgy kerülnek Európába, hogy erős szelek, sokszor hurrikánok „dobják át” őket a kontinensre, ahol a különböző frontok- mint például a június végén tapasztalt kánikulát enyhítő, nyugatról érkező hidegfrontok sodorják őket a Kárpát-medencébe.
Érdekességképpen érdemes megemlíteni, hogy van még egy faja, a rövidcsőrű cankógoda (Limnodromus griseus), amely azonban Európában az egyik legritkábban előforduló partimadár faj, ráadásul nagyon nehéz is elkülöníteni hosszúcsőrű rokonától, mivel a legtöbb madár nyugalmi tollruhában kerül elő. A két fajt 1950-ig egy fajnak tekintették, a határozásukra a legjobb bélyeg a hang, mivel a csőrhossz, az alak esetében nagyok lehetnek az átfedések. A nászruhás madarak szerencsére könnyebben határozhatóak.
Európában 20-30 hiteles adata mindössze, nagyon sok régi adatát visszavonták Angliában is, ott mindössze 4 elfogadott adata van.
A pusztaszeri madarat még aznap, illetve másnap is több megfigyelő visszatalálta. Miután az MME Nomenclator Bizottsága a megfigyelést hitelesíti, ez lesz a hosszúcsőrű cankógoda 5. hazai előfordulása.