A Magyar Természet Napja – 2026. május 23.
Az MME Élőhelyvédelmi Szakosztálya már a megalakuláskor célul tűzte ki, hogy az értékes területek fajgazdagságát, sokféleségét széles körben bemutassa az érdeklődőknek. Fiala Zsuzsanna tagtársunk javaslata volt, hogy ezeket a kirándulásokat a május 22-i Magyar Természet Napja környékére időzítsük. Májusban az odúellenőrzések és más madarászprogramok dominálnak, miközben a Természet ekkor mutatja a legszebb arcát, a legtöbb vadvirágunk ekkor csodálható meg teljes pompájában, érdemes tehát az érdeklődőknek az élővilág sokszínűségét feltáró eseményeket kínálni.
2026-ban két helyszínen szerveztünk kirándulást. Füri András vezetésével az egyik természetismereti séta a Tápió-Hajta vidéke Tájvédelmi Körzetben, Farmos (Pest) közelében volt. A programon 23 fő vett részt Budapest XVII. és XVIII. kerületéből. Fő célunk a két jellegzetes élőhely, a Nagy-Nádas és a szikes legelő természeti értékeinek bemutatása, az élőhelyek kezelésének megismerése volt. A program során lehetőség nyílt a problémák megbeszélésére is, úgymint a nádasok és a vizes élőhelyek kiszáradása miatti állapot romlására. Támogatandó minden olyan felvetés és terv, ami a vizek visszatartását szolgálja, de a külső vízpótlás pályázati forrásból történő megoldása is szóba került. A padkás szikesek megőrzésében kiemelt szerepe van a legelő állatoknak, itt jelesül a juhoknak.
A másik kirándulás célpontja a lovasberényi (Fejér) Kazal-hegy volt, ahol Fiala Zsuzsanna és Kovács Gergely Károly vezetésével 25 érdeklődő ismerkedett a változatos észak-mezőföldi tájjal. A találkozóhelyről egy kis patak, a környékbeli erdősítés és mezőgazdasági területek érintésével jutottunk el a Kazal-hegyig. A meredek löszgerinc tövében Szalai Gábor, a csákvári Pro Vértes Nonprofit Zrt. természetvédelmi szakembere várta a csapatot, ő mesélt a madárodvakról, költőládákról azoknak (elsősorban a fiala gyerekeknek és szüleiknek), akik a nagyon meredek hegyoldalnak nem vágtak neki. A többiek odafent színpompás virágmezőben (hangyabogáncs, borzas len, fürtöszanót, pusztai árvalányhaj) és a nagyszerű kilátásban gyönyörködhettek. Szó esett a cserjésedés okairól és az ellene való védekezésről, a növénytársulásokról, a szakadópartokról, a Kazal-hegy jégkorszaki eredetéről.
A kirándulások sikere jelzi, hogy az átlagemberek kíváncsiak, érdeklődők, van igény ezekre az eseményekre, melyet a jövőben a szakosztályunk szeretne a fülemülék éjszakájához vagy a gólyagyűrűzéshez hasonló volumenű, országos eseménysorozattá bővíteni. Ehhez várjuk minden tagtársunk segítségét, jelentkezését (jarosi.kovacs@gmail.com), aki lakóhelyén vagy ahhoz közel jövőre szívesen vezetne hasonló kirándulást.