A telepítések és felújítások sikeres megvalósítása alapos tervezés és élőhelyismeret nélkül lehetetlen, hiszen nem mindegy, hogy mikor, hol, milyen talajon, milyen céllal, milyen fajokat ültetünk és hogy a kivitelezésnek milyen módját választjuk. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az adott erdőhöz milyen növény- és állatfajok, milyen élőhelyigénnyel kötődnek. 

Fontos szempont, hogy telepítéskor az élőhelynek megfelelő őshonos fafajokat válasszunk, amely által stabilabb és változatosabb erdőket hozhatunk létre. A telepítések optimális időpontja ősszel, lombhullás után van, egészen kora tavaszig a rügyfakadás előtti időpontig. Ilyenkor a csemeték nyugalmi állapotban vannak, és energiájukat a gyökérzet megerősítésére fordítják. A helytelen időpontban, nyáron történő ültetéskor a csemeték könnyen kiszáradnak és lássuk be nem mindenhol lehet öntözni a nagy melegben. 

Az időpont megválasztása mellett a telepítések sikerességét az ültetés végrehajtásának szakszerűsége is befolyásolja. Ha egy csemetét túl sekélyre ültetnek, vagy nem fordítanak kellő gondosságot a gyökérzet visszapipálásának megelőzésére és nem tömörítik vissza megfelelően a talajt, az a csemete pusztulásához vezethet. (A visszapipálás azt jelenti, hogy a vékony gyökér az ültetőgödörbe helyezéskor a gödörfalhoz súrlódva felkunkorodik, így nem lefelé, hanem a felszín felé irányul.)

Nem az a célunk, hogy gyorsan nőjön valami zöld, hanem hogy olyan változatos, természetes képet mutató erdők alakuljanak ki, amelyekben az ökológiai és biológiai folyamatok 100 év múlva is működnek. Ehhez pedig körültekintő tervezés, tudatos fajválasztás, türelem, és sokkal több utógondozás kell, mint gondolnánk. Az ültetés csupán mindennek a kezdete, hiszen a friss telepítéseket minimum 2-3 évig ápolni kell. Fontos, hogy rendszeres gyommentesítést végezzünk a csemeték körül, ha van lehetőségünk vadkár elleni (rágás, dörzsölés) védelemről és a szükséges pótlásokról is gondoskodjunk. 

Az önkéntesek bevonása hathatós segítséget nyújthat a kitűzött célok megvalósításában. Megfelelően előkészített területen, szakmai irányítás mellett a telepítések és felújítások hatékonyan és biztonságosan elvégezhetőek. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkéntesek szívesen vesznek részt az ültetési munkákban, és amennyiben ugyanarra a területre a későbbi ápolási feladatok során is visszatérhetnek, erősebb kötődés alakul ki bennük a helyi természeti értékek, az erdő védelme iránt. Ezek az alkalmak nemcsak a nagy élőmunka-igényű feladatok elvégzését segítik, hanem lehetőséget teremtenek az ismeretátadásra és a hosszú távú szemléletformálásra is. 

Az erdők fafajcserés szerkezetváltása az inváziós fásszárúak elleni védekezés egyik kulcseleme, mellyel célunk a magasabb ökológiai értékű, őshonos fajokból álló természetes erdők létrehozása. Nagy gondot okoz többek között a sokak által már ismert mirigyes bálványfa, vagy a zöld juhar terjedése, de ide sorolhatjuk akár az amerikai kőris térfoglalását is. 

Az önkéntesek az inváziós fajok elleni védekezésben is motiváltan vesznek részt, amennyiben megértik az alkalmazott beavatkozások ok-okozati összefüggéseit. Az egyedek és sarjak mechanikus eltávolítása, valamint a kérgezéssel végzett gyérítés olyan feladatok, amelyekkel jelentős és hatékony segítséget nyújthatnak a kezelt területeken. Természetesen ezeknél a feladatoknál is kiemelten fontos, hogy megfelelő szakmai irányítás mellett történjen mindez.

A klímaváltozás hatására ma már a szélsőséges időjárási viszonyok, az extrém száraz időszakok is nehezítik a telepítések sikerességét. Erdős területeken az öntözés szinte lehetetlen feladat, éppen ezért lesz egyre nagyobb jelentősége az erdei vízvisszatartást elősegítő és a lefolyást lassító beavatkozások kivitelezésének. A területen a tókák, mélyedések kialakítása, a mesterséges kisgátakkal létrehozott árasztások hozzájárulnak ahhoz, hogy az oda lehulló csapadék a talajba lassan beszivárogjon és ne villámárvízként száguldjon le a hegyoldalakon. Így a tájban megmaradó víz nemcsak a fáknak nélkülözhetetlen, hanem akár az erdei ökoszisztémához tartozó kétéltűpopuláció számára is élő- és szaporodó helyet biztosíthatnak. 

Már most számos összefogással megvalósuló kezdeményezést láthatunk erdős területeken is, ahol szakemberek, a terület tulajdonosai, vagyonkezelői közös beavatkozásokat végeznek el, ilyen például a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és az Ipolyerdő Zrt. Börzsönyben folyó vízmegtartó intézkedései, a Mura-Dráva-Duna menti ártéri erdei élőhelyek megőrzése és helyreállítása LIFE projekt, vagy akár az Erdőmentők és más civil szervezetek önkéntesek bevonásával megvalósuló Vízőrző akciói is. 

A tavalyi évben az extrém száraz időjárás következtében a városi környezetben öntözési közösségek jöttek létre, az emberek kannákban hordták a vizet a város fáinak. Innen is látszik, hogy az egyén szintjén is megjelenik a cselekvés igénye, hiszen a baj már mindenki számára érzékelhető. A szakemberek felelőssége, hogy ezt a megfelelő és helyes irányba terelje és közös összefogással hatékonyan segítsünk a természetnek és egymásnak is.

Szerző:
Kissné Dóczy Emília
Erdőmentők Alapítvány; MME Élőhelyvédelmi Szakosztály