Alkalmazzuk a madárbarát kaszálás elveit!
A kaszálást hagyományosan kézi erővel végezték. A munka lassan haladt, így mindig voltak épp frissen kaszált, sarjadó és magasabb füvű területek is a határban. A növény- és állatvilág sokkal könnyebben találta meg életlehetőségeit ebben a változatos rendszerben, mindig akadt valahol búvóhely, zavartalan fészkelőhely vagy a ragadozók, rovarevők számára a frissen vágott területeken terített asztal. A gyeplakó állatok a kézi kasza elől a legtöbb esetben el tudtak menekülni, a felriadó állatokat a kaszálást végzők képesek voltak észlelni.
A gépesítettség fejlődésével ez a múlt ma már nagyon távolinak tűnik. A munkavégzés hatékony és gyors, ami korábban hónapokba telt, azt ma már napok alatt képes elvégezni egy nagy vágószélességgel dolgozó és nagy sebességgel haladó kasza, a gyepek élővilága ugyanakkor az élőhely ilyen drasztikus és gyors átalakulását nem képes lekövetni. A madárbarát kaszálás elveinek eszközeinek alkalmazásával, nagymértékben hozzájárulhatunk a gyepi életközösség megóvásához, a stabil ökológiai rendszer visszaállításához. A madárbarát kaszálás alapelvei a pillangós szálas takarmánynövények (mint a lucerna vagy a herefélék), méhlegelő vagy zöldugar betakarítása során is alkalmazandók!
A madárbarát kaszálás elvei:
Kaszálás legkorábban június 15. után
A kaszálást sokféleképpen végezhetjük, a legfontosabb tényező mégis a kaszálás időpontja. Az élővilág egészét tekintve a tavasz fokozottan érzékeny időszak, ilyenkor van a földön fészkelő madarak, mint például a mezei pacsirta, a fürj, a réti fülesbagoly, a haris vagy a túzok költési időszaka, és ilyenkor a legsebezhetőbb a vadállomány (őz, mezei nyúl, fácán) utódnemzedéke is. A június 15. után végzett kaszálás a legtöbb faj számára már az érzékeny időszakon kívül van, de még a betakarított fűtermés hasznosítható az istállózott állatok számára. Vannak olyan későn fészkelő madárfajok (pl. túzok, haris, hamvas rétihéja), amelyek számára csak a július közepe utánra vagy még későbbre ütemezett kaszálás nyújt csak megfelelő védelmet, ezért ha tudomásunk van arról, hogy ilyen fajok élnek a területünkön, érdemes természetvédelmi szakemberekkel konzultálva meghatározni a kaszálás ütemezését.
A kaszatípus helyes megválasztása és beállítása
Természetvédelmi szempontból a liftkontrollos korongos kasza javasolható leginkább, mert ennél a típusnál a kasza nem a földön csúszik. A kasza egy felfüggesztett eszköz, ami a tarlót nem lapítja le, és nagyobb vágásmagasság is kivitelezhető vele. A három felfüggesztési ponton a kasza dőlésszöge is beállítható, kissé ferdén felfelé néző vágófelület kevésebb kárt okoz a fészkekben, hangyabolyokban, gyepben megbúvó kétéltűekben. Természetvédelmi szempontból a legkíméletesebb az alternáló kasza, amely a hajnyírógép elvén működik, azaz a fűszálakat egyszerűen eldönti, ugyanakkor üzemszerű használata a hazai gyepeken sokszor nehézkes, könnyen sérül és karbantartási igénye magas. A gyep állatvilágában a legnagyobb veszteséget a szársértővel kiegészített kaszák okozzák, ezért használatuk kerülendő. Ennél a technológiánál a vágókések után a levágott növényi részek két henger között haladnak át, amelyek a kaszálékkal együtt bekerült élőlényeket is összeroppantják. A kasza kiválasztásánál további szempont, hogy ne legyen túl nagy a vágási szélesség, mert a kasza elől menekülő állatoknak a menekülésére csak rövid idő áll rendelkezésre, ezalatt csak kis távolságra tudnak eljutni. Természetvédelmi szempontból a 3 méteres vágásszélesség a legideálisabb.
Hagyjuk legalább 10 cm-es tarlómagasságot a kaszálás során!
Akár néhány centiméter is sokat számít a gyepek életközössége számára, túlélhetnek a fűszálakra rakott petecsomók, kevésbé sérülnek a hangyafészkek, és ezen a vágásmagasságon van esélye, hogy átcsússzanak a kasza alatt a csigák, szöcskék, gyíkok, madártojások, fiókák. A nagyobb vágásmagasság segít megvédeni a fűfélék bokrosodási csomópontját, gyorsabb a sarjadás, emellett védi a talajfelszínt a kiszáradástól, ami szintén hozzásegít ahhoz, hogy hamarabb megújuljon a vegetáció.
Használjuk vadriasztó láncot!
A nyílt, füves területeken előforduló állatoknál gyakori, hogy rejtőzködő stratégiát alkalmaznak. A földön fészkelő madarak, a mezei nyúl vagy az őzgidák, ha veszély éreznek, bízva rejtőszínükben az utolsó pillanatig igyekeznek megbújni a fűben. Igaz ez a kaszálógép, mint veszélyforrás esetében is. Olyan sokáig nem mozdulnak búvóhelyükről, hogy mikor már a menekülés mellett döntenének a kasza már oda is ért. A széna tisztasága (bomló állati tetemek) és a vad- és madárfajok védelme érdekében készítsünk vadriasztó láncot! A vadriasztó lánc a traktor elejére (pótsúlyokra) szerelt, a kasza teljes szélességében kinyúló vas tartószerkezet, melyről 5-8 centiméterenként földig érő vasláncok lógnak. A kaszáláskor a fűben megbúvó állatok először a lánc érintésével találkoznak, amit a tapasztalatok szerint elegendő ahhoz, hogy az vadakat és a madarakat menekülésre késztesse. A láncok emellett leverik a fűszálakról a rovarokat, apróbb élőlényeket, amelyek vagy elugranak, vagy a talajfelszínre hullva a tarlóban át tud haladni felettük a gép. Fontos, hogy a láncok ne legyenek túl könnyűek, azaz ne ússzanak a fűszőnyeg tetején, hanem leérjenek a talajfelszínig, így tudja csak betölteni a láncfésű a szerepét. Elegendő távolságot kell hagyni a lánc és a vágókések között, legalább 3-5 méter távolságban felszerelt lánc tud hatékonyan működni.
Vadriasztó lánc - Zsoldos Márton grafikája
Haladjuk lassan a kaszálás során, maximum 5 - 10 km/h sebességgel!
A megfelelően kiválasztott és beállított kasza és a vadriasztó lánc sem ér szinte semmit, ha olyan gyorsan haladunk a munkagéppel, hogy a kaszáló állatainak nincs ideje, esélye a kasza elől elmenekülni. A legfeljebb 5-10 km/h sebességgel végzett kaszálás során a traktorvezetőnek is van esélye a felugró állatok észlelésére. Ez az alapelv nem igényel beruházást csak időt és odafigyelést, természetvédelmi haszna azonban annál nagyobb.
Ne kaszáljuk éjszaka, azaz napkelte előtt vagy napnyugta után!
Éjszaka a nappal aktív állatok nyugalomban vannak, ezért sokkal lassabban tudnak reagálni a kaszálás okozta veszélyre, megmenekülésük esélye ilyenkor drasztikusan lecsökken, ez éjszakai munkavégzést ezért mellőzni kell. Amennyiben szárazság idején a széna betakarításakor cél, hogy a kicsapódott pára nedvesítse a takarmányt, vagy a lucernaszéna esetében szeretnénk megakadályozni, hogy a megszárad levelek kiperegjenek a szénából a betakarítás elvégezhető a kora reggeli órákban is.
Az éjszakai munkavégzés jelentősen rontja a kasza elől menekülő állatok túlélési esélyeit
Zsoldos Márton grafikája
A kaszálás során törekedjünk a kiszorító kaszálásra!
A kiszorító kaszálás célja, hogy a kasza elől menekülő állatok ne szoruljanak be egy zárványterületre, ami végül ökológiai csapdaként működik és a kaszálás végén levágásra kerül. A kaszálást úgy kell elvégzeni - nagyobb táblák esetén több fogásban -, hogy gép a forgóban maga mellé fordul vissza, így a menekülő állatokat kifelé szorítja. A fogások között így megmaradhatnak a búvósávok, a szélső kaszálatlan részek pedig összeköttetésben maradnak a tábla szélével. A kaszálást semmiképp ne kezdjük a tábla teljes körbevágásával!
Hagyjunk kaszálatlan részeket a gyepterületen, legalább a terület 10%-án!
A kaszálatlanul hagyott területek alkalmasak arra, hogy a kasza elől menekülő állatok menedéket találjanak benne, megbújhassanak benne. Kisebb tábláknál célszerű a tábla valamelyik szegélye mellett fennhagyni a vegetációt, nagy táblák esetében azonban búvósávok is kialakíthatók. Ezeknek legalább 6 méter szélességűeknek kell lenniük ahhoz, hogy ökológiai szerepüket betölthessék, azaz valóban takarást és maradvány élőhelyet biztosítsanak a gyep állat- és növényvilága számára. Az állatvilág mellett a növények számára is kulcskérdés a kaszálatlan részek fennhagyása: ezeken a területeken van esélyük arra, hogy virágozhassanak és magot érlelhessenek.
A kaszálatlan területeken a növények magot érlelhetnek, az állatok menedéket találnak
Zsoldos Márton grafikája
A kaszálatlan területeket a szegélyvegetációval érintkezően kell meghagyni