Szúnyoggyérítés

Az ázsiai bozótszúnyog, a koreai szúnyog és az ázsiai tigrisszúnyog eredeti élőhelyei Délkelet-Ázsiában vannak, ezek a fajok azonban már megjelentek a dél-európai országokban és hazánk egyes területein is, megtelepedésükre a jövőben Magyarország több pontján is számítani lehet. A szúnyogok szaporodása vízhez kötött, ezért folyók, tavak partján tömegesen fordulnak elő, de a vizektől távol is találkozhatunk velük. A csípőszúnyogok pár faja kedveli az emberi vért is. Csípésük rendkívül kellemetlen. Tömeges előfordulásuk miatt zavarják az emberek nyugodt pihenését, mindennapi tevékenységét. 

A hazánkban előforduló szúnyogok közegészségügyi problémát is jelenthetnek. Az általuk terjesztett leggyakoribb betegség a nyugat-nílusi láz. Erről a vírusról az 1970-es évektől vannak adataink Magyarországon, manapság minden évben regisztrálnak megbetegedéseket. A vírus többnyire a vonuló madarakkal érkezik Európába, a szúnyogok az ő vérükből táplálkozva veszik fel azt, és adják tovább. Ritka esetekben előfordulhat az Usutu-vírus (elsősorban madarakat fertőz meg, nagyon ritkán emlősöket, embert is) és a bőrférgesség (dirofiláriózis – szúnyogok közvetítésével juthat el a társállatoktól az emberig), új betegségként jelent meg a leginkább kutyákat érintő szívférgesség. Európában már megjelent és kisebb kiterjedésű járványokat okozott a szúnyogok által terjesztett betegségek közül a dengue láz vírusa, illetve a chikungunyavírus. A legismertebb, szúnyogok által terjesztett betegséget, a maláriát alig fél évszázada számolták fel Magyarországon. A  szúnyoglárvák és a kifejlett szúnyogok teljes kiirtása ökológiai katasztrófát is okozhatna. Éppen ezért nem az a kérdés tehát, hogy védekezni szükséges-e ellenük, hanem az, hogy azt miként tegyük.

A közvetlen szúnyogcsípést megelőzhetjük, ha szúnyogriasztó szereket használunk, szúnyoghálót szerelünk fel, füstölőket alkalmazunk. Nagyon fontos, hogy meg kell szüntetni a szaporodásra alkalmas vízfelületeket: le kell fedni a hordókat, a kertben a pangó vízfelületeket, takarítani kell az ereszcsatornát. Segíteni kell a fecskék megtelepedését, fészkelését, ki kell helyezni denevérodút – ezek a fajok hatékony szúnyogpusztítók. A kerti tóba szúnyoglárvákat fogyasztó halakat kell telepíteni, levegőztetőt, szökőkutat kell beszerelni, a hullámzó, mozgó víztömeget ugyanis nem kedvelik a szúnyoglárvák. A társállatok, haszonállatok ivóvizét naponta cserélni kell, és szintén minden nap friss vizet kell önteni a madáritatóba. Önkormányzatok is sokat tehetnek, ha a belterületi pangó vizeket megszüntetik (nyilván a gazdag élővilágú vizes élőhelyeket nem érintheti ez az intézkedés). A fertőző betegségekről és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM-rendelet 36. §-a szerint a vérszívó szúnyogok egészségügyi kártevőnek minősülnek, melyek ellen védekezni kell, vagyis megtelepedésének és elszaporodásának megakadályozásáról, ártalmuk megelőzéséről, távol tartásukról, rendszeres irtásukról gondoskodni kell. Magánterületen a tulajdonos/fenntartó, közterületen pedig az önkormányzat felelőssége a védekezés.

A szúnyogproblémára adott legelterjedtebb válasz Magyarországon a kémiai anyagokkal történő szúnyogirtás. Sajnos, ezek a földi és légi használatú vegyszerek nem szelektívek, ezért az élővilág több tagjára is veszélyesek, a rovarok idegrendszerét károsítják, a csípőszúnyogokon kívül más ízeltlábúakra és a vízi élővilágra nézve is ártalmasak. A szúnyogirtás a rovarok látványos megfogyatkozását okozza, amely kedvezőtlenül befolyásolja a táplálékhálózat többi tagjának az állományát. Egyes feltételezések szerint a fecskék állományának csökkenéséhez is hozzájárulhattak a kémiai rovarölő szerek. Az Európai Unióban 2020-tól tiltott az addig alkalmazott kémiai irtószerek légi úton történő kijuttatása, de az országos hatóságok indokolt esetben kivételt tehetnek és engedélyezhetik. A földi irtás során a mai napig alkalmazhatók ezek a vegyszerek. Ausztriában és Németországban már közel 80%-os arányban biológiai gyérítéssel folyik a szúnyogirtás, van ugyanis egy baktériumtörzs, amelynek toxinja elpusztítja a szúnyoglárvákat – ez a biológiai gyérítés alapja. Bár költségesebb módszernek tűnik, de lényegesen környezetkímélőbb és hatásosabb a kémiai szereknél, mindenképpen ez az ajánlott és helyes módszer a szúnyoggyérítésre.