A vízimadarak élőhelyigénye a sajátos életmódjukból adódóan igen speciális. Nem csak a fészkelés és fiókanevelés időszakában kötődnek a vizes élőhelyekhez, de a vonulás során használt pihenő- és telelőhelyeiket is az erre alkalmas vizes területek adják. A megfelelő élőhelyek korlátozott száma miatt e fajok a vonulás során is a számukra leginkább alkalmas pihenő- és táplálkozó területeken koncentrálódnak. Ez nagymértékben megkönnyíti az állományuk nyomon követésére alkalmazott felmérési módszereket. Mivel a madárvonulás egy dinamikus jelenség, a vízimadarak pedig néhány nap leforgása alatt is könnyen átmozoghatnak az egyes területek között, ezért országos viszonylatban a legpontosabb eredményt az alkalmas vizes élőhelyeken egyidőben végzett ún. szinkronszámlálások adják.

A Vonuló Vízimadár Monitoring résztvevői ezért augusztustól áprilisig, minden hónap közepén egyidőben keresik fel hazánk legfontosabb vizes élőhelyeit, hogy felmérjék az adott időben a területen tartózkodó vízimadarakat. Ennek során nem csak a megfigyelt vízimadarak faji eloszlása kerül feljegyzésre, de az egyes madárfajok egyedszámát is igyekeznek minél nagyobb pontossággal megadni a terepmadarászok. Az egyes fajok sajátos életmódja, illetve nagy egyedsűrűsége miatt ez különösen nagy gyakorlatot igényel a megfigyelők részéről. A Vonuló Vízimadár Monitoring protokolljáról és a különböző vízimadarak felmérési módszereiről itt https://www.mme.hu/vonulo-vizimadar-monitoring-program-vvm található részletesebb leírás.

Európában az első egyidejű szinkronmegfigyelések az 1930-as évek végén, Anglia három nagyvárosában – London, Bristol és Birmingham – kezdődtek a „vízivadak” állományainak felmérésére. Magyarországon Vasvári Miklós kezdeményezésére alig pár évvel később, 1941 őszén került sor az első szinkronfelmérésre. A folytatásra azonban a háború miatt egészen 1951-ig kellett várni. Ekkor már Dr. Beretzk Péter, majd később Keve András és Schmidt Egon vezetésével zajlottak az éves szinkronmegfigyelések, melyek még elsősorban „vízivadakra”, tehát a récefajokra és a szárcsára korlátozódtak. A hazai libafajok szervezett felmérése 1967 őszén vette kezdetét Dr. Sterbetz István vezetésével, 1984-től pedig a Magyar Vadlúd Kutató Csoport szervezésében, Dr. Faragó Sándor vezetésével zajlott a libafajok monitoringja. A récefajok és a szárcsa szinkronfelmérésének szervezését szintén 1984-től vette át az MME Vízimadárvédelmi Szakosztálya.

A napjainkban is alkalmazott módszerrel 1996-ban vette kezdetét a Vonuló Vízimadár Monitoring. Ekkor alakult meg Sopronban a Magyar Vízivad Kutató Csoport, s dolgozta ki az ún. Magyar Vízivad Monitoring felmérési protokollját, amely már jóval több vízimadárfajunk felmérésére is kiterjed. A több mint 60.000 hektár vizes élőhelyre kiterjedő országos szinkronfelméréseket a mai napig Prof. Dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének igazgatója vezeti.