A konferencia ezúttal a „Sasok a Palearktiszban: Kutatás és védelem” rendezvény keretében került megrendezésre Katun településen, Oroszország Altaji Határterület régiójában 2018. szeptember 7 és 10 között.. A több rendezvényt is magába foglaló konferenciát az Orosz Ragadozómadár Kutatási és Védelmi Hálózat (RRRCN) szervezte meg, együttműködve számos más orosz és külföldi szakmai szervezettel (http://rrrcn.ru/en/conference-2018). A rendezvényen összesen 30 ország 101 kutatója vett részt, akik 90 kutatás eredményét mutatták be előadás, illetve poszter formájában Az általános előadásokon kívül Eurázsia sasfajainak kutatása és védelme szempontjából legfontosabb kérdéseket is megtárgyalták: pusztaisas-, parlagisas- és halászsas-védelem, molekuláris genetikai módszerek, valamint az energetikai infrastruktúra hatásai.

További információ a "Sasok a Palearktiszban: Kutatás és védelem” konferenciáról és az Orosz Ragadozómadár Kutatási és Védelmi Hálózatról itt található (angol nyelven): http://rrrcn.ru/en/conference-2018

A 8. Nemzetközi Parlagisas-védelmi Konferencia rövid összefoglalója: 

• 14 prezentáció a parlagi sasok helyzetét mutatta be 8 országban, továbbá részletezte a jeladós projektek eredményeit (kb. 200 jeladós egyed).
• Mind a kárpát-medencei populáció (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Csehország, Szerbia és Románia – kb. 325 pár), mind a trákiai populáció (Bulgária és Törökország európai része – kb. 75 pár) az elmúlt 5 évben mintegy 50%-kal emelkedett.
• Az anatóliai populációnak még mindig csak a töredékét mérték fel (kb. 50 pár) és a trendekről nincs egyelőre adat.
• A fő orosz és kazah populációt 6,465–7,849 költő párra becsülik, mely 2,481 territóriumon osztozik (8.67%-os növekedés az elmúlt 5 évben). A korábban mért populációnövekedés megtorpanni látszik, lényeges növekedés csak Nyugat-Kazahsztánban volt tapasztalható. Ezzel egy időben számos régióban módosultak az élőhelyek, ahogy a sasok inkább a nyíltabb területeket és a magasfeszültségű oszlopokat részesítették előnyben a költéshez.
• Az elterjedési terület legnagyobb részén még mindig az áramütés a fő veszélyeztető tényező, míg a Pannon régióban a mérgezés okozza a legtöbb elhullást.

A konferencia fő javaslatai:

• Támogatjuk azon szervezetek közötti együttműködést, akik jeladós projektekben vesznek részt, annak érdekében, hogy a fajvédelem számára legértékesebb információk mindenki számára elérhetők legyenek.
• Arra bíztatjuk a parlagi sasok kutatásával foglalkozó természetvédelmi szakembereket, hogy publikálják az elmúlt évtizedekben megszerzett tapasztalataikat. A publikációk száma ugyanis rendkívül alacsony, ha összevetjük a hasonló mértékben kutatott más veszélyeztetett ragadozómadarakról megjelent publikációk számával.
• Kihangsúlyozzuk, hogy az áramütés és a mérgezés még mindig jelentős mértékben veszélyezteti a parlagi sas állományt, ezért szorgalmazzuk, hogy az érintett szervezetek lépjenek fel a főbb költő- és telelőterületeken a probléma megszűntetése érdekében.
• Fontosnak tartjuk a kazah és török populációk felmérését, melyhez a nemzetközi szakértői közösség segítségét is igénybe lehet venni, hiszen ezekről a rendkívül fontos helyi populációkról nagyon kevés adat áll rendelkezésre.
• Javaslatot tettünk a 9. Nemzetközi Parlagisas-védelmi Konferencia helyszínére, a helyi szervezetek lehetőségeitől függően a 2023-as konferencia Kazahsztánban vagy Törökországban kerülhetne megrendezésre.

Hazánkat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) öt fővel képviselte a rendezvényen. Az MME szakemberei előadásaikban bemutatták a parlagi sas felmérése és védelme terén elért hazai és anatóliai eredményeket, valamint összefoglalták a parlagi sasok műholdas nyomkövetését végző nemzetközi kutatásokat. Emellett egy-egy poszteren bemutatásra kerültek az MME mérgezés-megelőző kutyás egységének eredményei, valamint a fiatal parlagi sasok territórium-használata a HNPI Jászsági Különleges Madárvédelmi Területén. Emellett a PannonEagle LIFE projekt keretében a külföldi kollégák további két előadásban és egy poszteren mutatták be a szlovákiai, ausztriai, csehországi és szerbiai parlagisas-védelmi eredményeket.

A konferenciát követően a résztvevőknek egy terepi nap keretében mutatták be az Ust-Kan-i medence élőhelyeit, ahol a világon az egyik legsűrűbb parlagisas-populáció, valamint jelentős pusztaisas-állomány található. Az öt hazai és két orosz szakember ezt követően további négy napot töltött korábban ismeretlen sasterritóriumok feltérképezésével, amely során mintegy 20 új parlagi- és pusztaisas-fészkelőhelyet találtak és számos tollat gyűjtöttek genetikai vizsgálatokhoz.

A madarászok nagy örömére sikerült összefutniuk az „Orosha” nevű parlagi sassal is, amelyet a magyar és orosz kutatók együtt jelöltek meg műholdas jeladóval még 2014-ben. „Orosha” a fénykép készítése után 2 nappal útra is kelt a megszokott kazahsztáni telelőhelyére. "Orosha" nyomonkövethető >>ITT<< .