A Felső-Kiskunság egyik Natura 2000 besorolású szántóján május 9-én kezdték lekaszálni a lucernát. A korai kaszálás jó minőségű takarmányt hozhat, ám természetvédelmi szempontból egyáltalán nem szerencsés. Az évelő pillangós takarmánynövények– különösen a több éves, kiöregedő lucernások – más szántóföldi kultúrákhoz képest változatos, gazdag rovarvilágú, kevéssé bolygatott területek, ezért vonzó élőhelyek sok földön fészkelő madárfaj és apróvad számára is. A fészkelési időszakban végzett nagy kiterjedésű kaszálások alkalmával rengeteg madár és más élőlény esik áldozatul, különösen akkor, ha a kaszálást nem madárbarát módon (a tábla belsejétől kifelé haladva, vadriasztó láncot használva) végezték. A hirtelen „csupasszá” váló terület ilyenkor terített asztalt kínál a  varjaknak, ölyveknek, sirályoknak, gólyáknak, és az emlős ragadozóknak is.

A kaszálás ezúttal a területen költő túzokokat sem kímélte. Ennél a fajnál a tojásrakás csúcsa április végére esik, és a 21-26 napos kotlási időszakkal számolva egy május eleji kaszálás túl korai, a tojásos fészekről felzavart madár pedig ritkán tér vissza a fészekhez. Igazolja ezt az a két megsemmisült túzokfészek is, amelyekről a területet kezelők értesítették a Kiskunsági Nemzeti Park kollégáit: mikorra ők a helyszínre értek, a tojók által otthagyott fészkekben a tojásokat a dolmányos varjak már megették.

Szerencsére a következő napon megtalált fészek tojásai még épek voltak, és bár a túzoktyúk még a területen mozgott, a fészekre való visszatérésére a zavarás miatt már nem lehetett számítani. Az előző napi tapasztalatokból okulva ezt a fészekaljat a szakemberek nem hagyták meg a varjaknak, hanem a két tojást beszállították a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által működtetett Dévaványai Túzokrezervátumba, amelynek elsődleges feladata a tavaszi mezőgazdasági munkák miatt veszélybe került fészekaljak megmentése.

A több évtizedes tapasztalatnak köszönhetően a tojásban az embriók jól fejlődtek, a fiókák május legvégén és június elején keltek ki. Későbbi azonosításuk és nyomon követhetőségük érdekében ideiglenes gyűrűt kaptak.

A mentett túzokcsibék (Fotó: Belankáné Balog Anikó)

Fotóink is tanúsítják, hogy a csibék jól érzik magukat és szépen fejlődnek a túzokrezervátum „óvodájában” a többi mentett fiókával együtt, hogy röpképességüket elérve kikerülhessenek az ún. repatriáló területre, a kifejlett madarakhoz. Itt egy 400 hektáros bekerített, túzokbarát módon kezelt mezőgazdasági terület áll rendelkezésükre, ahol a madarak, emberi felügyelet alatt, de teljesen szabadon mozognak és önállóan táplálkoznak. A terület a nagyobb emlős ragadozóktól (róka, borz) mentes, így nagyobb eséllyel indulhatnak azok a fiatal egyedek, amelyeknek nem volt lehetőségük szüleik mellett megtanulni a túlélés fortélyait. A táplálékbőség és a ragadozók hiánya miatt a terület a vadon élő túzokok számára is vonzó, így a fogságban nevelt csibék a tél elejére beilleszkednek a vad túzokcsapatokba.

A Natura 2000 hálózattal kapcsolatban további információk: www.natura.2000.hu

 

Ebből a történetből is látszik, hogy a hazai túzokpopuláció védelme érdekében folyamatos természetvédelmi munkára, figyelemre van szükség a faj érzékenysége és a speciális élőhelyi igénye miatt, valamint azért, hogy kiküszöböljük a legfontosabb veszélyeztető tényezőket. A túzok az MME címermadara, nem csoda hát, hogy az MME is részt vesz a 2016 és 2023 között, osztrák-magyar partnerségben megvalósuló LIFE Projektben. A projekt a túzokot érintő rizikó faktorok minimalizálását célozza meg, ami elősegíti a Kárpát-medencei túzokállomány megőrzését és további növekedését.

A projekt bemutatásáról szóló cikkünk itt érhető el: http://www.mme.hu/tuzokvedelem-ujratoltve

Köszönjük az információt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kollégáinak. 

Vásony Petra, Králl Attila, Tóth Péter