A magyar delegációt a szakminisztérium munkatársai, az érintett nemzeti parkok szakemberei és egyesületünk delegáltjai alkották. A MME Túzokvédelmi Programját Fatér Imre (programvezető), Halmos Gergő (természetvédelmi igazgató) és Motkó Béla (túzokvédelmi kutató) képviselte.

A szimpózium szakértő vendégei Európa azon országaiból érkeztek, ahol a meglévő állományok még fokozottabb védelme a cél, vagy pedig a túzok már kipusztult, eseti előfordulású, de remény lehet a visszatelepítésre (repatriációra). A vendéglátó ország szakemberei mellett találkozhattunk spanyol, orosz, ukrán, török, szlovák, cseh és német kollégákkal, de Horvátország, Bulgária, az Egyesült Királyság, Macedónia is képviseltette magát.

A három napos szakmai találkozó első két napján az előadóké volt a fő szerep, a harmadik napon pedig kiránduláson vehettünk részt az ausztriai, majd a magyar oldalon.

Az elhangzott előadások egyik gerincét az ország-beszámolók alkották, melyek meghatározó kérdése a faj jelenlegi állományadatainak összesítése volt. Ennek alapján a túzok (Otis tarda) európai állománya a következők szerint alakul:

Albánia: 0, Ausztria: 107-140, Bulgária: 0-10, Horvátország: nincs adat, Csehország: 1-6, Németország: 85, Görögország: nincs adat, Magyarország: 1 300, Macedónia: nincs adat, Moldávia: 0, Portugália: 1 435, Románia: nincs adat, Oroszország: 8 000-10 000, Szerbia-Montenegró: 30-36, Szlovákia: 10, Spanyolország: 23 300, Törökország: 700-1 200, UK: 0, Ukrajna: 640-850.

Az összesítés szerint a túzok európai állománya: 35 600 – 38 500 példány. Ez egy igen érdekes adat, ugyanis a tíz évvel ezelőtti összesítéshez képest jelenleg 5 000 – 8 000 madárral van több. A képhez azonban hozzátartozik, hogy az igen jelentős növekmény jószerivel az ibériai-félsziget túzokpopulációinak erősödésének köszönhető. A kisebb állományok létszámcsökkenése tovább tart, honi túzokjaink összlétszáma pedig egy évtizede stagnál.

Az előadások további része foglalkozott a védelmi munkák és eredmények bemutatásával, a veszélyeztető tényezőkkel, kutatási eredményekkel, mesterséges szaporítás és tartás kérdéseivel. Programunk egy színvonalas előadással és egy, a túzokdürgés etológiáját bemutató poszterrel járult hozzá a szimpózium anyagához.

Végezetül meg kell emlékeznünk arról, hogy mind a Magyar (Fertő-Hanság Nemzeti Park), mind az osztrák vendéglátók (Lebensministerium, Neusiedler See Nationalpark) maximálisan kitettek magukért. A szakmai programok tartalmasan és jó hangulatban teltek, a lebonyolítás zökkenőmentes, a szervezés és a konferencia ellátása pedig minden igényt kielégítő volt.