2011.12.03
Budapesti Helyi Csoport

Önkéntes szombat - élőhelykezelés a hányattatott sorsú fővárosi Tamariska-dombon




A Tamariska-domb egy háborús bunkerrendszert rejtő 116 méter magas "hegy" Csepelen, melynek nyílt homoktalaja értékes homoki gyeptársulás megtelepedését tette lehetővé a múltban. Az elmúlt évtizedekben azonban legeltetés és kezelés (kaszálás) hiányában elindult a terület beerdősülése, ami visszaszorította a területen élő és a fővárosban rendkívül értékes pusztai növénytársulásokat.


Az MME Budapesti Helyi Csoportja tavaly óta dolgozik ezen, a védettségét éppen most elvesztett területen és a cserjék kivágásával olyan nyílt gyepfoltokat alakít ki, ahol ismét kedvező életfeltételek fogadják a homokpusztagyepek növényeit.

Képriportunkban ezt a munkát szeretnénk bemutatni, példát mutatva az értékőrzés fontosságáról és a civilek szerepéről, akik minden adózásból származó "állami" forinthoz százat adnak hozzá önkéntes munkával, még akkor is, ha ezek a források mostanában akadoznak, elapadni látszanak (lásd az Nemzeti Civil Alap felmorzsolását).

Hideg, ködös, barátságtalan idő, az MME Budapesti Helyi
Csoportjának tagjai mégis gyülekeznek a csepeli
Tamariska-dombon, hogy folytassák a
az
élőhely-rekonstrukciós
munkát.


Készül a tea ...

... és a zsíros kenyér hagymával.

Az élőhelykezeléseken mindig van MME stand is ...

... szóróanyagokkal, madárhang CD-kel és kitűzőkkel.

Ég a zsír! - reggeliznek ...

... és teáznak az élőhelykezelők.

A helyi csoport hosszú évek óta szervez akár több
mint száz főt megmozgató lakossági önkéntesmunka-
programokat. Ezért a csapat jól felkészült
mindenféle eszközzel.


A poharakra ragasztott matricákat megjegyezve
mindenki megtalálja az éppen használt
bögréjét.


Több hektárnyi terület növényzettisztításához a
kéziszerszámok mellett kisgépek is kellenek.


A képen a terület korábban helyreállított része látható, ...

MME Budapesti Helyi Csoport élőhelykezelés a fővárosi Tamariska-dombon 2011. december 3-án (Fotó: Orbán Zoltán).
... ami előtte ilyen kefesűrű "dzsindzsa" volt.

A jól átgondolt és megtervezett munka az
ilyen élőhelykezeléseken kisebb
munkacsoportokban zajlik.


Ágvágás és fakivágás ...

... a benövényesedett ...

... területek felszabadítása érdekében, ...

... majd a nem ritkán 50 kg-nál is nehezebb
törzs- és ágdarabok...


... külön kupacba gyűjtése (Fotók: Orbán Zoltán).

Itt még a "riporter" is dolgozik. A nehéz felszerelés
hurcolása jó felkészülést jelent a legnagyobb rönkök
cipeléséhez a bemutató madárgyűrűzések és a
fotózás szüneteiben (Fotó: Lendvai Csaba).


Az ismét megnyíló területeken a következő
lépés a talajszint tisztítása géppel ...


... vagy alkar- és vállerősítőnek egyaránt kiváló ...

... ágvágókkal, metszőollókkal.

Ezután következhet csak az utolsó fázis - a hullott gallyak
és levágott újulat összegereblyézése, ...

... majd halmokba gyűjtése ...

... szállító ponyvákon, ...

... melyekkel emelés helyet ...

... húzva lehet ezeket ...

... osztályozott depóba halmozni.

Ez a ponyvarendszer megsokszorozza a hatékonyságot,
mert egy-egy fordulóval két ember annyi vékony
gallyat tud elszállítani, ami kézben csak 8-10
fordulóval lenne lehetséges.


A terjedelmesebb lombkorona-részeket kézzel kell végighúzni
a területen. Bajor Zoltán, az MME és a Budapesti Helyi
Csoport elnöke, a program kitalálója és a
fővárosi védett területek szakértője
bemutatja, hogyan is kell ezt
csinálni.


Ez nem a beerdősült terület látképe, a jobb oldali növényfal
a 35 résztvevő által 9 és 15 h között kitermelt és
elszállításhoz osztályozva összegyűjtött 450 (!)
köbméternyi gallydepó, ...


MME Budapesti Helyi Csoport élőhelykezelés a fővárosi Tamariska-dombon 2011. december 3-án (Fotó: Orbán Zoltán).
... ami a kép jobb szélénél elkanyarodva 40 m hosszú,
4,5-5 m széles és 2,5 m magasan húzódik! Az
összegyűjtött szerves hulladék nem marad
a területen, az önkormányzat aprítást
követően elszállítja.


A szombati önkéntesmunka jutalma a bal oldali sűrűből
a jobb oldalon ...


... és a terület több helyén is látható, helyreállított
ligetes élőhely volt
(Fotók: Orbán Zoltán).


Európa nyugati, riasztó mértékben tönkretett természeti környezetű országaiban bármelyik nagyváros, főleg a zsúfolt fővárosok irányítói boldogok lennének, ha olyan nagyszámú értékes természetközeli maradvány területet birtokolhatnának, mint amilyenekkel Budapest rendelkezik. Reméljük, döntéshozóink is megértik, hogy a mindennapi létünk alapját képező természeti és táji környezet olyan egyszeri és megismételhetetlen vagy csillagászati pénzekkel és elképesztő munkával is csak részben visszaállítható biológiai rendszer, amit nem lehet "majd" védeni, majd megőrizni, mert akkor már nem lesz mit. Tanulhatnánk a kontinens nyugati felén fél évszázadon keresztül elkövetett hibákból, és az ott ma helyreállításra fordított százmilliárdok töredékének a töredékéért megőrizhetnénk azokat a természeti értékeinket, melyek nem csak "viszik a pénzt". Átgondolt hasznosítással, tájgazdálkodással és az erre épülő országimázzsal (öko- és oktatási turizmus, gasztroturizmus, magas hozzáadott értékű egészséges élelemtermelés stb.) ezek munkahelyeket teremte(né)nek és bevételt hoz(ná)nak - azaz közvetlenül is sokszorosan megtermel(het)ik fenntartásuk és megőrzésük költségeit!   


Köszönjük az önkormányzatnak, hogy engedélyezte számunkra
a helyreállító munkát, és köszönjük minden résztevevőnek
ezt az önkéntes szombatot is!


Kapcsolódó oldalak










Orbán Zoltán