Utunk elején az autópálya átjárójához közeledve kenderikéket és egy késői cigánycsukot vehettünk szemügyre, majd egy középfeszültségű oszlopon pihenő vörös vércse kötötte le a társaság figyelmét. Kirándulásunk első állomása egy közeli tehenészet mellett volt, ahol házi rozsdafarkúakat, búbos pacsirtát szemlélhettünk meg. A terület kisebb legelőkkel tarkított, ennek köszönhetően néhány száz vadlúd rendszeresen itt tartózkodik vonulási időben. Az első halastóhoz érve  kisebb csapatokat láttunk behúzni a halastóra. Nagy lilikeket és nyári ludakat véltünk felfedezni köztük. A tó környékén megfigyeltünk egy nagy őrgébicset, s egy kisebb csapat barkóscinegét; legnagyobb örömünkre folymatosan lehetett hallani a függőcinegék jellegzetes hangját is.

Éppen a tavon úszkáló fütyülő récéket figyeltük, amikor egyikünk észre vette, hogy az autópálya felett egy kis sólyom repül! Sajnos a madár gyorsan eltűnt, de pár percen belül szinte ugyanott egy kerecsensólyom jelent meg és vadászgatott.

Teleszkópos madármegfigyelés (Fotó: Lendvai Csaba)

Túránk utolsó állomásaként tovább ballagtunk a gáton a következő lecsapolt tó irányába. Havasi pityereket, nádi sármányokat láttunk, majd hirtelen megint az égre meredt a tekintetünk! Ismét megjelent a kerecsensólyom, amit ezúttal mindenkinek sikerült látnia! Legnagyobb meglepetésünkre, szinte ugyanazon a ponton, ahol a másik két sólymot láttuk megjelent egy vándorsólyom is. Bizonyára a közelben mozgó házi galambok vonzották oda a vándort és a kerecsent is.

Utunk végén a lecsapolt tavon szürke gémek és nagy kócsagok táplálkoztak, az utolsó tóhoz érve egy vadászó barna rétihéja repült el a csapat előtt. Ez a nádfalakkal jól védett tóegység nyugalmat biztosít az itt pihenő vadludak számára. Többnyire nagy lilikek úszkáltak a vízen, de még nyári ludak is voltak. Még szárcsák, tőkés récék és kárókatonák gazdagították fajlistánkat.

Lendvai Csaba